A favágó és a Gróf
Volt egyszer hol nem volt, a Kisküküllő partján volt egyszer egy grófi uradalom. Itt élt egy öreg grófúr, aki a fösvénységéről volt híres egész Erdély területén.
Felhívatja egy nap az úr a szolgájával az egyik favágót, hogy vágja fel a fáját, mert jön a Karácsony és vele együtt a hidegek, és nagy szükség lesz a felvágott fára. Fel is jött az egyik favágó:
- Jó napot kívánok! Megjövék, ha akarja rendelkezésre állok! Mit tetszik parancsolni? – kérdezi az ember.
- Hát én parancsolok – mondja a gróf. Itt van ez a két öl fa, mennyiért vágod fel nekünk az ünnepekre?
Megmondja a favágó az árát.
- Rendben van – mondja a gróf – vágd fel és akkor fizetek.
Örvendett a favágó, hogy megkapta a munkát és örvendett az asszonya is.
- Ne félj asszony hála Istennek lesz pénz az ünnepekre. Az egyik öl fa árával élelmet veszünk, a másik öl árából a gyerekeknek vásárolunk.
Így is történt. Elvégezte az ember a munkát és ment a grófhoz kérni a jussát (fizetségét).
- Jó napot gróf úr –mondja a paraszt- vóna (lenne) egy kérésem.
- Adjon Isten te paraszt, mi a te kérésed?- kérdi a gróf.
- Az lenne csak, hogy kérném az árát a 2 öl felvágott fának!
- Nesze itt van te paraszt!
- Gróf úr! Ez csak egyik öl fa ára!
- Mit beszélsz te paraszt?- ordított a gróf és lekent (adott) két nagy pofont a parasztnak.
- Na itt van a másiknak az ára is és pucolj (takarodj) innen!- ordította!
Elsavanyodott (szomorú lett) a szegény ember, mert bízott a grófban. Azt hitte, lesz az ünnepekre egy kis ez meg az, de úgy látszik átverték. Hazament sírva. Kérdezte az asszony:
- Mi baj van veled te Jóska?
- Nézd meg te asszony csak egyik öl fát fizette ki a gróf, a másik öl áráért egy pofonnal fizetett meg!
Sírva fakadt az asszony is, hogy immár nem jut pénz cipőre, ruhára. Sírt és könyörgött az asszony Jézus képe alatt:
- A jó Isten szomorítsa meg a grófot, és azt vegye el tőle, ami a legkedvesebb neki! Kapja meg a gróf úr méltó büntetését, amiért nem fizette meg a becsületes munkát!
Eltelt egy hét, kettő és egyszer csak nagy riadalom támadt a kastélyban. Reggel a komorna ment felkelteni a kisasszonyt. Bement a szobájába, de a kisasszony nem volt sehol. Szaladt a grófhoz:
- Jöjjön gyorsan a kisasszonyt ellopták!
Keresni kezdték mindenhol: a kútban, a hegyekben, a folyókban, a kalibákban (kunyhókban)… de senki sem találta. Megkérdezték a ministráns fiút, aki nagyon kedvelte a kisasszonyt, mert az sokszor beszélgetett vele.
- Nem láttad te fiú?
- Nem láttam, de addig megyek, míg meg nem találom! Megbúsulta (szomorú lett) magát a legény, mert ő bizony nagyon szerette a kisasszonyt. Gondolt egyet és elment a javasasszonyhoz.
- Jó napot Mányi néni! Azért jöttem, hogy mondja meg nekem hová lett a mi kisasszonyunk?
- Megmondom én biz! Olyan helyen van, ahova nehéz eljutni! Elvitte őt az ördög a pokolba, mert valaki kérte az Istentől, hogy azt vegye el a gróf úrtól, ami neki a legkedvesebb!
- Megmondja nekem Mányi néni, hogy lehet odamenni?
- Le lehet oda menni csak jól fel kell készülni! - mondta Mányi néni.
- Szerezz egy Bibliát, amin rajta van egy szép nagy arany kereszt. Kell még egy koszorú fokhagyma és egy tömjén füstölő, mert amíg a tömjén füstöl az ördögök nem mennek közel hozzád.
- Isten áldja Mányi néni! Köszönöm a segítséget!
- Isten veled!
Azzal el is ment a fiú a kastélyba, egyenest a Gróf úr elébe.
- Gróf úr! Megyek hazahozom a kisasszonyt, csak adja nekem azt a kardot! - és rámutat a legfényesebb kardra! Elmondja a papnak is a fiú, hogy mit tervez.
- Te megbolondultál fiam, az nem egy könnyű dolog!
- Már ha könnyű, ha nem én ezt elvállaltam, és ha belebukok (ráfázok) is megcsinálom!
- Jól van! Imádkozom éretted, hogy végrehajtsd, amit akarsz.
Ment is a fiú vissza Mányi nénihez, karddal az oldalán.
- Maga mindent megmondott, csak azt nem, hogy lehet oda lemenni?
- Kimész a legelőre, ott van egy szikla, annak a sziklának az aljában sok követ találsz. Elhányod (félredobálod) a köveket és ott lesz egy lyuk, ami egy barlang aljába vezet le. Addig mész, míg meg nem érzed a kénszagot. Ott lesznek az ördögök!
Ment a legény le a lépcsőn és egyszer csak látja hogy az ördögök táncolnak valaki körül. Letette a füstölő tömjént, erre az ördögök elszaladtak és ott állt a kisasszony egymagában csodálkozva, megkötözve.
- Jaj kisasszony maga az?- kérdezte rémülten. Vette a bicskáját, gyorsan elvagdalta a köteleket és mondta:
- Kisasszony jól figyeljen: úgy fogja a Bibliát, hogy azt mindig egy ördög lássa, majd vegyen egy fokhagymagerezdet, nyomja szét és dobálja el. Csak így tudunk megszabadulni.
Rohantak és tették a dolgukat, de amint nem érezték az ördögök a fokhagymaszagot egyből megindultak utánuk. Ekkor kikapta a fiú a kardját és azzal semmisítette meg az ördögöket!
Örültek, hogy megszabadultak. Igen ám, de a kijáratnál volt még egy kis vörös szarvú ördög. A fiú odahintett (odacsapott) neki a kardjával és azt is megsemmisítette.
Előttük állt még a nagy erdő. Át kellett jutniuk rajta. Éhes farkasok támadtak meg őket, de a fiú olyan jól bánt a kardjával, hogy ezeket is lekaszabolta. Így kerültek ki az erdőből. Meglátta őket egy szántó vető legény az erdő szélén, és abba a helybe mindent eldobott és rohant a kastélyba hírt vinni a grófnak, hogy megkerült a leánya. Kicsődült a cselédség. A gróf is alig hitt a szemének!
- Na édesapám vegye tudomásul, hogy én senki más felesége nem leszek, csak ennek a fiúnak. Megmentette az életemet! Beleegyezik ebbe apám?
- Hogyne egyeznék bele, hiszen visszahozott téged a pokol tüzéből!
Össze is adta őket a pap, hogy boldogan élhessenek.
A kisasszony emlékezett meg a favágóra, akit az apja nem fizetett ki becsülettel és azt mondta egyszer az apjának: Apámuram, hogy lehetne kiengesztelni a favágót?
- Hát édes lányom nagyon megbántam, amit tettem, sokat gondolkodtam rajta. Te mit szólsz, mit tehetnék?
- Tudja mit gróf úr? Hívassa fel a szegény embert, adjon neki a palotában két szobát, ahol lakhatnak, hogy velünk egy fedél felett élhessenek.
- Drága gyermekem úgy teszek, ahogy mondod.
Küldetett is küldöncöket a favágóhoz, aki nem akart hinni a fülének. Miután megtudta, hogy mi történt, és hogy már nem a gróf az Úr a kastélyban, elfogadta a meghívást. Gyerekeivel együtt felköltözött a kastélyba és attól kezdve jó barát lett a gróf és a szegény favágó.
Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Forrás: Ujfalvi László – Erdőszentgyörgy
Gróf Rhédey Klaudia
A Rhédey kastélyban született gróf Rhédey László és felesége, báró Inczédi Ágnes szépséges leánya, Rhédey Klaudia grófnő, Erzsébet angol királynő ükanyja.
Rhédey Klaudiát szülei 1812. szeptember 21-én kereszteltették meg az erdőszentgyörgyi református templomban Claudia Zsuzsanna névre.
A fiatal leány, a kor szellemének megfelelően, előszeretettel vett részt a bécsi bálokon, ahol beleszeretett a jó kiállású Württembergi Sándor hercegbe, II. Frigyes, württembergi király unokaöccsébe. A bál után a herceg kérőként jelentkezett Rhédey Lászlónál, aki azonban elutasította a kérőt azzal az indokkal, hogy nem tud magyarul, és mert a házasság a Rhédeyek számára rangon aluli lenne. A szerelem azonban legyőzte az akadályokat: Sándor herceg rövid időn belül megtanult magyarul és 1835. május 2-án házasságot kötöttek. A württembergi uralkodó család törvényei szerint a királyi család hercegi rangú tagja nem vehetett feleségül alacsonyabb, grófi származású leányt. Sándor herceg és Rhédey Klaudia grófnő házassága rangon alulinak minősült, a herceget és utódait kizárták a württembergi trónöröklésből. Házasságukból három gyermekük született, egy fiú és két lány.
Klaudiát tizennégy nappal az esküvőjük után a király Hohenstein grófnőjévé, fiukat, Württemberg Ferencet pedig Teck hercegévé nevezte ki. Ferenc később benősült az angol királyi családba, Victoria angol királynő unokanővérét, Mary Adelaide hercegnőt vette feleségül. E frigyből született Mary Victoria, aki 1893-ban a walesi hercegnek, a későbbi V. György királynak esküdött örök hűséget. Az ő fiuk, VI. György, akinek Marina görög hercegnővel kötött házasságából született Erzsébet angol királynő. Az angol trón örököseiben tehát erdélyi magyar vér is csörgedez.
1841-ben Klaudia grófnő a gyerekekkel Erdőszentgyörgyön tartózkodott, amikor elkezdődtek az őszi hadgyakorlatok, ahol a főtisztek családtagjai is részt vehettek. A szépséges grófnő 1841 szeptemberében férje után utazott Grazba, ahol Sándor herceg akkor már osztrák császári vezérőrnagyként a helyi hadosztály parancsnoka volt. Az út során életét veszítette. Halálának körülményeiről több változat ismert. Várandós volt, útközben elvetélt, és orvosi ellátás híján belehalt a vérveszteségbe. Más változat szerint Graz felé haladva kocsija az útszéli árokba borult, s a várandós Klaudia olyan sérüléseket szenvedett, hogy nyolc nap múlva, 1841. október 1-jén Pettau (ma Ptuj, Szlovénia) városában elhunyt. Ismét más változatban a hercegnő Pettauban egy nagyobb szabású lovas roham gyakorlatán volt jelen nézőként, lova megbokrosodott, levetette, és a vágtató katonalovak megtiporták.
A legenda úgy tartja, hogy a grófnő halálos ágyán megígértette férjével, hogy ősei sírjában temessék el, Erdőszentgyörgyön. Közel másfél hónapig tartott míg a grófnőt érckoporsóban hazaszállították, hogy szülőfalujában végső nyugalomra helyezzék.
Klaudiát a Rhédey kastéllyal szemben található református templom sírkamrájában helyezték örök nyugalomra.
Forrás: (Népújság 2011)