Minden kastélyhoz sokkal több titok és különleges történet tartozik, mint amennyi a feledés homályából ma - még ha halványan is - de felsejlik az érdeklődők számára. Vannak történetek, melyek annyira torzultak, hogy ma már nehéz megvonni a határt, mennyi a valóságalapja és mi az, ami csupán legenda. Ráadásul kevesen élnek már, akik egykor betekintést nyerhettek az "urak" életébe és az idősebbekben sem maradt meg több egy-egy emlékezetfoszlánynál.
Mi is egy ilyen szilánknyi emléknek próbáltunk utánajárni, hiszen előfordul, hogy a történet - amire csak kevesen és csak hellyel-közzel, hézagosan emlékeznek - legendává torzul, így öntudatlanul akkor is gyarapítjuk egy-egy hely mítoszainak sorát, ha továbbadjuk, közöljük, vagy elmondjuk.
Ezt a kockázatot vállaljuk azzal, hogy azt a - székelytamásfalvi Thury-Bányai kastélyhoz kapcsolódó - történetet idézzük fel, amely a helyi hiedelmek és a történelmi hűség - talán mások számára is - érdekes keresztmetszeteként még fennmaradt.
Kezdjük azzal, ami történelem:
A székelytamásfalvi kastély, a hozzá tartozó birtokkal együtt, az elmúlt 600 évben (1415 és 1949 között) három család tulajdona volt.
A Tamásfalvi (de Tamásfalva) György vitézségéért 1415-ben adományozott birtok 179 éven át volt a család tulajdonában, mígnem 1594-ben Tamásfalvi Kata és Thury(i) Márton házassága révén került a Thury (de Nagy-Túr, később de Középajta és de Tamásfalva) családhoz és meg is maradt a család birtokában egészen a XIX. század végéig. A XIX. század elején Thury László (1811-1813 közt kir. hivatalos az országgyűlésben) és fia Thury Ferenc (III. ezen a néven) építették - részben az egykori udvarházat bővítve ki - a ma is látható kastélyt, amelyet aztán 1875-től "vagy" 1888-tól (tulajdonképpen ebből, a "vagy" bizonytalanságából származik a helyi hiedelmek egyike is) lakott Literáti Bányai Kristóf, majd Bányai Miklós egészen az államosításig.
A Lotti kisasszony szelleme által kísértett pincesor.
A kastély legendáriuma:
Kastély fénykorát is megélt idősebbektől, története és adomák foszlányai terjedtek el az egész községben, többnyire sajnos már csak foszlányokat őrzi a ma élők emlékezete. Idősebbek és fiatalabbak közül sokan egyaránt hallottak: „A szégyendomb", „A táncoló medvék" sőt „Lotti kisasszony hazajáró szellemének" történetéről is, de felidézni a ma élő legidősebbek sem nagyon tudják. Azt reméltük, hogy az egyik legidősebb ember Szőcs Béla (sz.1920.) tudhat többet ezek valamelyikéről, de idős korára hivatkozva, ő is csak egy újabb emlékkel szaporította a gazdag, de mégis hiányos gyűjteményünket.
„hosszú ideig családunk tulajdonában volt, egy zöld posztóval bevont hatalmas asztal. Állítólag valamikor azon kártyáztak az urak. Édesapámhoz, vagy nagyapámhoz, hogyan kerülhetett, sajnos már nem tudom, de sokáig a nagyszobában állott. Elég nagy helyet foglalt ezért végül a padlásra került, ahonnan úgy emlékszem, hogy régiségkereskedők vitték el. Úgy emlékszem, hogy annak idején a Thúry Gergely tulajdonában volt, de egyáltalán nem vagyok biztos benne"
Azt remélve, hogy a kastély szomszédjában élő Papp János gazdálkodó, néhai Papp János (1920-2005) kerekesmester fia, akár szülei elbeszéléséből is többet tudhat erről az asztalról, sőt abban is bíztunk, hogy ha nem is ezt, de valamelyik legendát bizonyára ki tudja egészíteni. Amikor felkerestük, édesapja fényképét mutatja és az ő egykori elbeszélései alapján, nagy örömünkre ő valóban ki tudja bővíteni a zöld asztal legendáját.
néhai Papp János (1920-2005) a kastély kapu előtt (faragták a Haszmann testvérek, készítette n. Papp János 1976)
„A hagyomány szerint, a néhai prázsmári várkapitány és alsófejér vármegyei országgyűlési képviselő, méltóságos Thury Gergely úr igencsak szerette a kártyát. Tán egyéb szerencsejátékot is, de a kártyát biztosan. A „szégyendombon" felállított kerti asztalnál, vagy téli időben egy hatalmas zöld posztóval bevont asztalnál kártyáztak, ha kell - ha nem az urak. Egy ilyen kártyázásra azonban csúfosan ráfizetett, úgy mondják, hogy ő minden tamásfalvi birtokát, a kastélyt, de még a feleségét is elnyerte tőle Kristóf úr a Bányai úrék apja. Azt is mondják, hogy Thury úr hatalmas vesztesége annyira megrendítette őt is, hogy egy újabb kört ajánlott, neki azért, hogy legalább a feleségét csíkszentkirályi Bíró Máriát visszanyerje."
„Azt is hallottam, - teszi hozzá mosolyogva - hogy a valóságban Bányai úrék házasság révén örökölték meg a birtokot. Sőt olyat is mondanak, hogy a választások alkalmával zálogosította el Thury úr."
Akár így -akár úgy, egy biztos a kastély Bányai birtok lett, aztán `49 után volt itt minden, tartottak benne juhot, s volt gabonaraktártól irodáig minden. 70-től aztán (kultúrotthon) művelődési ház lett. Egyik pártünnep alkalmával itt énekeltünk a dalárdával, azt le is fényképezték" mutat büszkén egy másik képet.