Egyik csapattagunk dédnagymamája, Füleki Mária (1923 okt.20) a következőket mesélte a Bánffy kastélyról és családról.
Báró Bánffy Albert felesége, Mondbak Sára, egy iklodi földesúr lánya volt. Azonban felesége nem mehetett a báróval sehova mivel nem volt mágnás lány.
Volt egy fiúk Bánffy Dénes. A Bánffy családban nagy gazdaság és nagyon sok háziállat volt. A báró családja nyáron a válaszúti kastélyban lakott, télen pedig a Kolozsvári kastélyukban. Több kastélyuk is volt, többek között Tasnádon és Kecseten is. Parádés kocsival jártak és sok cselédjük és szobalányuk volt. A falubeli emberek közül sokan dolgoztak a kastélyban. A báró minden Karácsonykor egy nagy fát díszített fel a magyar iskolában, és a gyerekeknek ajándékokat adott. Előszeretettel támogatta az iskolát.
A kastélyban 32 szoba volt, a kastély mögött egy tó és egy szökőkút volt. Alagutak voltak a kastély pincéjéből a református templomhoz és a kriptához. A szökőkutat egy földalatti csatorna rendszeren keresztül látták el vízzel. A vizet a szemközti dombon levő vízgyűjtő tartályból látták el vízzel. Innen szabadeséssel táplálták a szökőkutat.
A munkás ruhába bújt arisztrokata:
Bánffy Ádám 1847. május 12.-én született. Tanulmányait Kolozsváron a református kollégiumban végezte 1865-ban. Mind műkedvelő gyakorolta a fafaragást, melyre már gyerekkorától fogva sok kedve és hajlama volt. Ő volt az a nemes, aki saját maga készítette a kastélyban lévő faragott tárgyakat és festményeket. Megkedvelte a képzőművészetet, a rajzolást és tehetséges is volt. Később viaszból mintázott különféle alakzatokat és ezeket fából kifaragta vagy rajzminta után készített faragványokat.
