A XVII-XVIII. században a nagykárolyi vár több fontos politikai és diplomáciai találkozó színhelye is volt. Károlyi Sándor báró 1704-ben a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc oldalára állt, s emiatt várát a német csapatok ostromolni kezdték. A vár hősiesen ellenállt a báró felesége, Barkóczi Krisztina vezetésével. Az ostrom okozta kisebb javításokat 1708-ra fejezték be. Ez év február 1-én a nagyságos fejedelem Nagykárolyba látogatott, előkészíteni a báróval az erdélyi hadjárat terveit. II. Rákóczi Ferenc közel egy hónapig időzött a várban, Károlyi Sándor és családja vendégszeretetét élvezve. Az itt tartózkodása kiemelt jelentőségű maradt a Károlyi család történetében. Február 6.-án II. Rákóczi Ferenc fejedelem „az erdélyi hadi dolgok igazgatására denominálta ő Felsége commendérozó főgenerálisunknak cum plena authoritate tek. nagys. Generalmarchal Károlyi Sándor uramat ő nagyságát." Ezután több napon át éjszakákig tartó titkos tárgyalásokat folytattak. Február 15-én seregszemlét tartottak a Nagykároly melletti Gencs falu határában. Nagy vadászatokat rendeztek a környékbeli erdőségekben, az egyik vadászaton a nagyságos fejedelem eltévedt és csak hosszas keresés után került elő. A vadászatok mellett éjszakákba nyúló mulatságokat is rendeztek. A tárgyalások végén február 21-én a báró felesége egy bált rendezett Klára bárókisasszony segítségével. Erről a bálról ír részletesen Klára nagyanyjának, gróf Koháry Judithnak, többek között megjegyzi, hogy nagyságos fejedelem különös figyelmet fordított rá valamint azt, hogy „... az tánczban bőven részesültem."
A fejedelem által használt vendégszobát a XVIII. század végéig megőrizték eredeti formájában. Rákóczi szobának nevezték el, remélhetőleg a jelenlegi felújítás során sem feledkeznek meg a nagyságos fejedelem emlékéről és a szobát visszaállítják eredeti pompájába.
Rákóczi látogatásának az emlékét legendák is őrzik, melyek közül talán a következő a legismertebb.
Gróf Károlyi Sándor 1703-ban Szentháromság tiszteletére a Nagykároly határában lévő Lyukashalmon kápolnát építtetett, hálát adván Istenünknek, hogy a pogány birodalma alól fölszabadította földünket és a békességet is megadta.
Már a kurucvilágban e kis kápolnának olyan látogatója volt, akinek neve egymaga elegendő volt arra, hogy a nevezett Szentháromság kápolnáját történelmi emlékhellyé avassa. A neves látogató maga II Rákóczi Ferencz fejedelem volt.
A kápolna mellett található a kurucok által épített Rákóczi pince, melynek három bejárata ismeretes: a kápolna melletti, az erdődi várban, illetve a nagykárolyi kastélyban lévő. A pince és az alagút ideális rejtekhely volt Rákóczi katonáinak. Az osztrák meglepetésére váratlan helyeken bukkantak a felszínre, győzelmeket aratván.
Az ellenség elképzelni sem tudta honnan kerültek elő a kurucok. Elküldték egyik tisztjüket kémkedni a Rákóczi családhoz. A fejedelem lánya, Vilma beleszeretett az osztrák tisztbe. Elmondván a pince titkát, apjának árulója lett. A lányt gyötörte a lelkiismerete, s apjának bevallotta tettét. Rákóczi sikeresen elmenekült üldözői ellen, eltűnt a pincében, a rejtekúton.
Lányának nem tudta megbocsátani tettét, elátkozta őt: amíg valaki meg nem váltja, addig évente csak egyszer fésülködhet és mosakodhat. Addig nem mehet férjhez, ameddig meg nem varrja menyasszonyi ruháját. Azonban évente csak hét öltést ölthet. Amikor elkészül a ruhája, csak akkor válthatják meg.
A leány még ma is él a pincében. Minden hetedik évben egyszer megnyílik a vaskapu hét percre, kijön a leány a pincéből. Három alakban jelenik meg: kígyóként, békaként, s végül menyasszonyi ruhába öltözött síró leányként. Annak, aki meg akarja váltani mindhárom alakját háromszor meg kell csókolnia és utána kell mennie a pincébe, útközben nem nézhet vissza, mert kővé változik. A leányt még senkinek sem sikerült megváltania, a bátor próbálkozók mind odavesztek, élve senki sem került ki közülük.
A várkastélyt ábrázoló metszetrajz 1668-ban készült, ebben a formában pompázott Rákóczi látogatása idején
Lukács Lajos nevezetes nagykárolyi fényképész által készített fényképek kerülnek bemutatásra. Az első két kép 1942-ben, a harmadik 1944-ben készült. A Lukács család fényképgyűjteményében az 1940-es évek elejétől napjainkig számos, a város nevezetes épületét megörökítő képet láthatunk. Lajos bácsi leánya volt segítségünkre a képek kiválasztásában.
