A benevezésünket követően, lelkesen fogtunk neki az előttünk álló, nem kis kihívást jelentő feladatnak. Történetünk hitelesítése érdekében Szőcs János történészt kerestük fel, aki nagy odaadással mesélt a Mikó-vár történetéről.
1602-ben, Mikó Ferenc Barcsai András halála után Bethlen Gábor mellé szegődött, és ezzel a döntésével nagymértékben befolyásolta későbbi életútját. Mikó Ferenc kiemelkedő egyénisége az akkori erdélyi politikai életnek. Bethlen Gábor tanácsára 1611-ben alkapitánynak nevezik ki Csíkba. A csíki székelyek nem szívesen fogadták az új alkapitányt, és ennek nem csak az volt az oka, hogy nem rendelkezett Csíkban sem lakással (rezidenciával), sem földdel, talán azért sem, Mikó Ferenc unitárius vallású volt.
Miután Bethlen Gábort fejedelemmé választják 1613. október 23-án, és ezen év novemberében fiatal kora ellenére kinevezi Mikó Ferencet Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkapitányáva, mivel a legnagyobb hűséggel és kitartással szolgálta a fejedelmet, és részt vett annak minden hadi vállalkozásában.
Legkésőbb 1623. április 26-án kezdte meg a „Mikó-Újvár" építését. Az „Újvár" elnevezés talán annak köszönhető, hogy már volt egy vára a Mikó családnak. Hivatalos teendői miatt az építtető idővel azonban egyre kevesebbet tartózkodott a várában.
Saját- és örökösei halála után 1641-ben a vár a Petki és Domokos családok között lett elosztva.
1661-ben Petki István viselte a széki főkapitányi címet, amikor Ali pasa erdélyi büntetőhadjárata során azzal a javaslattal fordult a székelyekhez, hogy azoknak az embereknek, akik behódolnak, nem esik bántódásuk, de azok, akik ellenállnak, halállal fizetnek. Udvarhelyszék és Háromszék ,,visszatért a szultán köntöséhez", de Csík-, Gyergyó-, és Kászonszék a szárhegyi Lázár István álláspontját követve, Petki Istvén vezetésével nem hódolt be a törököknek. Petki és Lázár a tragikusnak bizonyuló török ellenségükön kívül még egy dologban nagyot hibáztak: elhanyagolták a hatékony védelmi vonal kiépítését a Hargitán.
Az oszmánok Izmail pasát küldték Csíkszék hódoltatására. A csíkiak abban bíztak, hogy hegyeik megközelíthetetlenek, és az október végi időjárás nekik kedvez, viszont mint utólag kiderült, a magabiztosság ellenük fordult. A székelyek hargitai több nap alatt is bevehetetlennek bizonyuló állásait a török seregek megkerülték, és a végtelen hátországot - Csík- és Kászonszéket - felprédálták. A védelem nélküli települések és lakosaik a pusztítás áldozataivá váltak, akárcsak a vár. A Hargitán megbomlott székely védősereg néhány tagjával Petki Istvánnak sikerült Gyergyóba menekülnie. A menekülők így beszéltek: ,,Csík három-négy óra alatt füstöt vetett". A vár környékéről bemenekült lakosoknak a túlélés reményét biztosítandó erőd nem tudott megfelelő sereg nélkül ellenállni az ostromnak, és egy éjszaka után a bentiek megadták magukat. A törökök a lakosság nagy részét rabláncra fűzték, a várat pedig kirabolták. A krónikások szerint a török hadsereg négyezer szekér zsákmánnyal tért haza.
Ami még a feldúlt és tűzvész pusztította Mikó-várban megmaradt, azt a csíkszentkirályi Józsa Mihály vitte el, szemtanúk szerint: „egy üstös hordót szurokkal, nagykart (gabonás ládát), vendelyt (nagy faedényt), a várbeli tömlöc rostélyát, ablaküvegeket, küsládát, ajtókat, ónos ajtósarkokot, száz szál deszkát." Józsa Mihály azt mondotta: „elhozám, mert más is elvitte volna." 1664-ben Petki István újból főkapitány lett, de nem kísérelte meg a vár helyreállítását, mely az 1661-es romlástól 1716 körülig osztrák laktanyává való átépítéséig romosan áll.
