„Elpusztuló kert ott a vár alatt,
Elpusztuló vár ott a kert felett..."
Petőfi Sándor sorai ma is aktuálisak, noha a vár felújítása folyamatban van.
Az erdődi várral kapcsolatosan több hiedelem, legenda létezik. Az egyik legismertebb, hogy a vár és a nagykárolyi kastély (illetve az aranyosmeggyesi községi templom) között húzódik egy alagút. A restaurálást megelőző ásatások során a pincéken kívül semmilyen járatot nem találtak, így ez a mendemonda alaptalanná vált.
Ennek ellenére a gödröket ásó munkások azt mondták, habár tartanak Rákóczi szellemétől, aki megbosszulja, hogy feldúlják a vár nyugalmát, nem fogják feladni a keresést és bebizonyítják a titkos átjáró létezését. A pályázatban vállalt határidő értelmében a vár felújításával 2010 szeptemberéig kell elkészülnie a megbízott brassói cégnek, ez már letelt, de a munkálatok még nem fejeződtek be.
Mondták még azt is, hogy az erdődi várat a szatmári várral köti össze alagút, amely a Kálvária-templom alatti domb alatt végződött, erről is bebizonyosodott, hogy a fantázia szüleménye csupán.
A vár nevéhez is több érdekes történet fűződik. Az egyik a XVI. század közepén játszódik, Peterdy Andrásról és családjáról szól. Perterdy egy szigorú börtönőr volt, akinek volt egy szép lánya, Agáta. A várkapitánynak volt egy idegen eredetű komornyikja, aki feleségül akarta venni Agátát, de csak a vagyonáért, a lány viszont visszautasította annak kérését. A komornyik azt hazudta az öreg Peterdynek, hogy a lány is akarja ezt a házasságot, de ezt a lány letagadta. Az apa azt mondta a komornyiknak, hogy egy év múlva jöjjön vissza és kérje meg újra a lány kezét. Ő viszont nagyon akarta ezt a házasságot és ezért megkérte a vár kapitányát, hogy segítsen neki. Az inas mindig küldött a lánynak virágot, szerelmes verseket énekelt neki. Végül Agáta is beleegyezett a házasságba és még az esküvő napját is kitűzték, de a szeptemberi esküvőt elsöpörte a vár ostroma. János Zsigmond és Hasszán pasa egyesült erővel sikerült elfoglalja a várat. Nagyon sokan odavesztek a vár ostroma során, köztük a kapitány is. Peterdyék és a komornyik is túlélték az ostromot. Az öreg Peterdyék minden vagyona odaveszett, Agáta hozományával együtt. A komornyik most már nem akarta elvenni Agátát. Pénzért elárulta a janicsárok agájának, Jusztufnak, hogy a túlélők között van egy szép lány, Agáta. A komornyik, hogy még több aranyat kapjon, azt mondta Agátának, szökjenek meg együtt az éjszaka folyamán, de a gazember Jusztufhoz vitte a lányt. Agáta bánatában öngyilkos lett, az aga pedig mérgében megölte a komornyikot. A temesvári pasa kivégeztette az agát, mivel tudomást szerzett az esetről. A legenda szerint:
„Azóta is augusztusi éjszakákon titokzatos hangok hallatszanak a várhoz közeli erdőben: Peterdy Agáta nyughatatlan szelleme bolyong ott..."
Egy másik elbeszélés azt mondja, hogy a kuruc-labanc harcok idején Rákóczi Ferenc és családja sokat tartózkodott a várban. Azt mesélik, hogy Rákóczinak volt egy nagyon szép lánya, aki ha tehette, kint ült a parkban, egy fonott székben kötött vagy font és csengő hangon énekelt. A szabadságharc bukása után Rákóczi sokáig bujdosott a várban, és a vár környékén sok búvóhely volt, amit csak a helyiek ismertek. Amikor az osztrákok megszállták a várat, mintegy várfogságra ítélték az ott tartózkodó Rákóczi családot, de a fejedelem titokban akkor is meglátogatta a szeretteit. Az osztrák kémek megsejtették a dolgot, mert az egész vidéken beszélték, hogy látták a fejedelmet, de sosem tudták rajtakapni. A nyomkövetők mindig jelentették, hogy valaki jár lóháton a várba. Minden reggel frissen seperték a homokot a vár körül. Egyik este friss patkónyomokat találtak, határozottan látszottak a nyomok, amint azok egyik irányból érkeztek és a másik irányba távoznak. Az egész várat felkutatták, de nem találták sehol a fejedelmet. Ez a jelenség többször megismétlődött, de sosem kapták el Rákóczit. Már-már boszorkányságot sejtettek a dologban, ez viszont csak egy ravasz kuruc fogás volt, a lóra fordítva tették rá a patkót, ezért amikor jött, akkor valójában ment, amikor ment, akkor valójában jött. Így játszotta ki a nyomkeresők figyelmét. Az idő egyre múlt, de a labancok nem akartak távozni a várból. Időközben a fejedelem lánya gyönyörű hajadonná cseperedett, ezt a labanchadnagy is észrevette és ki is használta, addig udvarolva a lánynak, amíg az bele nem szeretett. Mind gyakrabban találkoztak a várkertben. Rákócziné nem nézte jó szemmel a fiatalok találkáit, de nem tehetett ellene semmit, mert a hadnagy a hatalom embere volt. A hadnagy mindent bevetett, hogy megtudja a lánytól apja hollétét, de a lány mindig ügyesen kicselezte. Egyik este cselből megkérte a lány kezét, és azt mondta neki, hogy meg kell mondják a dolgot az anyjának. A lány száján véletlenül kicsúszott, hogy otthon van az apja és most nem mehetnek oda. A hadnagy rögtön összetrombitálta az egész legénységet. A fejedelem alig tudott elmenekülni. Egy titkos ajtón kiszökött a várból és a vár mögött egy másik átjárón eltűnt az alagútban, de menekülés közben elátkozta az áruló lányát. A katonák felfedezték a buja növényzettel benőtt várárokban a titkos alagutat, ahová be is mentek, de hamar rájöttek, hogy csak körbe-körbe járnak. Nem vették észre, hogy ott van egy másik bejárat is, az igazi alagúté. A fejedelemmel együtt eltűnt a lánya is, többé senki se látta. Az erdődiek azt mesélik, hogy a lány most is ott van valamelyik titkos alagútban egy varangyosbéka képében, három kád pénzen ül, amelyben arany, ezüst és bronzérmek vannak. Minden évben az elátkozás napján feljön a vár elé és leül a megszokott helyére és köt. Minden évben csak egy szemet szabad kössön, a legenda szerint csak akkor szabadul, ha a szvetteren megkezdett kötést befejezte, vagy ha egy legény megcsókolja béka képében.
A történet egy másik verziója szerint, Rákóczi, miután elátkozta a lányt, az félig leány, félig kígyó alakban élt tovább a vár alatti pincében. Ott él ma is. Az átoktól csak akkor szabadulhat meg, ha befejezi annak a gyolcsingnek a varrását, amelyet apja elfogásakor kezdett el. Azonban minden évben csak egyetlen öltést varrhat. Akkor is megszabadulhatna az átoktól, ha valaki egymás után háromszor megcsókolná. Ezért jön elő éjszakánként, fehér ingben jelenik meg a vár falán, amiért a helybeliek „fehér lány"-nak nevezik őt.
A fehér lány mondája a cigányok között ma is továbbél, de ebben Rákóczi a törökök elől menekül.
Azt mondják, hogy a történelem ismétli önmagát, mert valamivel több, mint száz év múlva újabb szerelmi történetnek lett tanúja az öreg erdődi vár. Itt udvarolt a híres költő, Petőfi Sándor Szendrei Júliának. Az apja, Szendrei Ignácz ellenezte a házasságot, viszont a fiatalok 1847. szeptember 8-án mégis összeházasodtak. Akkor írta meg Petőfi „Álldogálok a tó partján" kezdetű versét. Be is van vésve ez az idézet egy kő obeliszkbe a várral szemben. Azonban 1990-ben nagy vasrudakkal felfeszítették, megcsúfolták ennek a szerelemnek a kőbe írt emlékét. A vár kápolnájából az oltárt, amely előtt Petőfi Sándor és Szendrei Júlia örök hűséget fogadott egymásnak, ma a szatmári püspöki palota kápolnájában tekinthetjük meg. Az eredeti oltárképet nemrég találták meg és restaurálták, így ismét a híres oltárt díszíti.
Befejezésül következzék egy újabb Petőfi-idézet. A költő így ír a várról „Mi van innen távol" című versében:
„ Az ős vár, melynek tündére vagy,
Mely a dombról a rónára lát,
Hol kék Szamosba tölti a
Holdvilág az éjszakát,
És a kertben a tó partjánál
A gyászfűzek néma lombjai -
Mindez mind előttem áll."
1. Az erdődi vár az 1850-es években. Ilyennek láthatta Petőfi Sándor is, mikor Szendrey Júliához, az erdődi vár intézőjének lányához járt udvarolni. (A kép jelenleg a Szatmár Megyei Múzeum tulajdonában van.)
3. Ez előtt - a jelenleg a püspöki palota kápolnájában álló oltár előtt - esküdött egymásnak örök hűséget Petőfi Sándor és Szendrey Júlia 1847-ben. (Ez a fénykép 2010-ben készült)
