(Versenyen kívüli bejegyzés)
Csíktaploca régebbi település, mint Csíkszereda. Ma Csíkszereda északi tartozéka, melyet 1959-ben csatoltak a városhoz. Kezdetben három tizesre oszlott, Alszegre, Felszegre és Csütörtökfalvára. Mára két tizese van, Csütörtökfalvát még 1891-ben Csíkszeredához csatolták.
Történetünk központi tárgya a csíktaplocai Lázár-kúria, vagy másnéven a Lázár Miklós udvarház, amely Alszeg tizes szélén látható napjainkban is. Sokan az egykori SMA épületeként ismerik, hiszen mint oly sok hasonló kvalitású épület, a kommunizmus áldozata lett, és ötven évig használták óvodaként, étkezőként valamint traktorállomásként.
A kúria történetéről az épület tulajdonosát, Bónis Janka nénit - vagy ahogy itt Taplocán ismerik - Hanna nénit kérdeztük, aki 96 évesen is szellemi frissessége teljében mesélte el a kúria hányatott sorsát. Meglepve vettük tudomásul, hogy a sok viszontagságok átélése ellenére sem maradt benne gyűlölet a kommunista rendszer iránt. Méltósággal törődött bele sorsába és vállalta családjával a rendszer által „biztosított lehetőségeket".
Nehéz elképzelni is, hogy a nappaliban, ahol elbeszélgettünk vele, nemrég még akkumulátorokat savaztak, traktorokat szereltek, egy másik helysége pedig traktorgarázsként szolgált. Egy évtizednyi pereskedésre volt szükség ahhoz, hogy kiderüljön: egy traktornak nincs helye a Lázár-kúriában.
A Lázár család- és kúria története
A történetünk témáját képező kúria története a 19. századig nyúlik vissza. Csíktaplocán lakott a két Lázár-testvér: a postamester, Domokos, valamint az országgyűlési képviselő, Dénes. Előbbi tulajdonát képezte a már említett Lázár-kúria, utóbbiét pedig a mostani, nemrég felújított taplocai művelődési ház. A kúriát Domokos fia, Lázár Miklós örökölte, akinek halála után lányaira - Jankára és Bertára - maradt az épület és a birtok.
A kúria történetének kezdetei a családi hagyomány és elbeszélés alapján még a tatárjárás idejére tehető. A történet szerint a kúria a Sándor család tulajdona volt és házasság révén kerültek kapcsolatba a gyergyószárhegyi Lázár családdal. Az egyik tatár betörés alkalmával éppen mennyegzőt tartottak a kúriában, amikor a tatárok rátámadtak az összesereglett násznépre. A násznépet láncra verve vitték el a fogságba, az épületet pedig felgyújtották maguk mögött. A család elbeszélése szerint a régi épületből megmaradt a pince, amely szakemberek szerint is jóval régebbi, mint az épület többi része, de nem lehet tudni, hogy mikori.
Lázár Domokos (1834-1901)
Amit tudni lehet, hogy a ma is látható és lakott épületet Lázár Domokos építtette 1887-ben. Lécfalvi Gyárfás Bertával kötött házasságából csupán két gyermeke született, lánya, Mária petrovinai Pekri József felesége lett, és fia, taplocai Lázár Miklós (1873-1921), a mai tulajdonosnő, Bónis Ferencné (Lázár Janka) és Lázár Berta (Bertus néni) édesapja.
Lázár Miklós pályája ígéretesen is indult, hiszen a XX. század elején ő volt Csík vármegye első aljegyzője, majd neve 1906-ban felmerült a főispáni hivatal betöltése kapcsán is. Hamarosan azonban felhagyott a politikai tevékenységgel, birtokára vonult vissza, ahol mintagazdaságot alakított ki. Az I. világháború idején Csík vármegye kormánybiztosa volt, 1915-ben pedig ő is részt vett abban az 500 tagú küldöttségben, amely a magyar nemzet hódolatát fejezte ki I. Ferenc József császár-király előtt a Schönbrunnban. A következő évek csapások sorozatát hozták: az 1916. évi menekülés, a román csapatok dúlása és a háború szétzilálták a birtokot, amit ugyan szívós munkával sikerült úgy-ahogy rendbe tennie, azonban az impériumváltás és az 1921. évi földtörvény végleg összeroppantotta.
A fiatalon elhunyt Lázár Miklós után nagyobbik leánya, Lázár Berta vette át a gazdaság irányítását, míg kisebbik testvére Janka Budapesten tanulhatott. Tanulmányait és a huszas évek okozta válságos időket azokból a családi értékekből finanszítozták, amelyet az I. világháború alatt sikerült megmenekíteniük. Később Hanna néni Köbölkútra megy férjhez (ma Bihar megye) Bónis Ferenchez, kinek családja szintén nagy múlttal és vagyonnal rendelkezett. Az 1949-es államosításkor azonban megélik első kilakoltatásukat. Késő éjjel törnek rájuk a kommunisták, felszólítva őket, hogy egy ölnyi holmit szedjenek össze és hagyják el a birtokot. Ekkor már két gyermeke volt a házaspárnak. Nagyváradra vitték be őket a rendőrségre, Hanna nénivel egy leltári jegyzéket írattak alá. A kilakoltatás során számos hely szóba került, de a Párt emberei még azt is megszabták, hogy hova mehetnének. A hatóságok nem tudván, hogy Hanna néni csíktaplocai születésű, megengedték, hogy végül Csíkszeredába költözzenek. A családot betuszkolták egy tehervonat vagonjába, aminek végállomása a Bărăgan-síkság volt, ám egy mindmáig ismeretlen jóakarójuknak köszönhetően az utolsó, Hanna nénit, a férjét és gyerekeiket is szállító vagont lekapcsolták, és Csíkszereda felé irányították. Így kerültek vissza a családi birtokra, ahol Bertus néni fogadta be őket. De nem sokáig örülhettek. Három hétre rá ugyanazt a tortúrát élték meg újra, mint Köbölkúton. Az éj leple alatt érkezett kommunisták innen is kilakoltatták őket, azzal az indokkal, hogy itt szegény családoknak fognak lakhatást biztosítani. A család csak reménykedni tudott, hogy nem a „securitate"-hoz kerülnek, vagy nem a hátsó kertbe viszik őket agyonlőni.
Az állam újonnan „szerzett" épületében végül nem szegény családok költözhettek be, hanem eleinte az óvoda, majd kantin, aztán az agronómusok háza működött. Igazi tragédiát jelentett az épület fennállásának történetében, amikor ezt a létesítményt jelölték a mezőgazdasági gép- és traktorállomás telephelyének. 1997-ig, míg vissza nem kapja a család, ez az állapot így is maradt.
És hogy mi történt a kilakoltatást követően a családdal? Hányatott sorsuk ekkor kezdődött csak igazán. Csíkzsögödbe egy olyan házba küldik őket, amelyhez egy érdekes történet is kapcsolódik.
A második világháborúban tisztek használták a szóban forgó házat. Egy támadás alkalmával az első szobát elvitte egy ágyúgolyó, míg a második szoba, ahol a tisztek lovait tartották, megmaradt. A háborút követően senki nem használta az épületet, még javítások sem történtek rajta. 1945-ben a Lázár család kordéjára felülve elindultak a zsögödi Mikó családot meglátogatni. A ház láttán Bertus néni megjegyzése azóta visszacseng Hanna néni emlékezetében: „Nagy szerelem kell ahhoz, hogy itt lakni lehessen!". A sors fintoraként ezt a házat rendelik ki számukra a kilakoltatást követően, amelyben aztán majdnem 30 évig laknak. Sokat nélkülözött a család, mivel hosszú ideig nem vállalhatnak még napszámos munkát sem, hisz nagybirtokos „kizsákmányoló" osztályellenségként könyvelték el őket - emlékszik vissza egy korukbeli ismerősük, Xántus Antal.
Jóakaróik azonban ekkor is akadnak. A régi családi bírtokon szolgáló taplocaiak köréből kerülhettek ki, de mai napig nem tudják, hogy kik lehettek. Egyszer-kétszer hagytak a kapu mögött elrejtve csomagot a Lázár családnak, amelyben néha szalonna, néha egyéb élelem volt. Nagy kockázat volt ez a tett, úgy a jóakarók, mint Hanna néniékre nézve egyaránt. Végül csak kaptak némi munkát. Bertus néni a Szülészeti Korházban takarítónői posztot kapott. Xántus Antal a következőket írja: „...1955-ben Pirkó lányom születésekor takarítónői posztot adtak a Szülészeti korházban. Nem szégyellte a munkát, mert a lépcsők felmosását is zúgolódás, jajgatás nélkül végezte, sőt örült az állásának...Bónis Ferenc munkatársam volt az IREM vállalatnál, ahol eldugva egy-egy kőbányában dolgozott. Tudtommal Ő is osztályellenségként került ide, nagybírtokos bánáti család fiaként".
A rendszerváltást követően a sok viszontagságot megélt családban Bónis Ferenc lesz az, aki ragaszkodik hozzá, hogy a Lázár-kúriát visszakapják. Rengeteget jár a kúria visszaszerzése után, azonban 1994-ben bekövetkezett haláláig sem sikerült eredménnyel járnia. Végül leánya Bónis Borbála próbálta visszaszerezni az ősi jussot, de az akkori városvezetés nem tett semmit az ügyükben. Hosszas pereskedés után sikerült csak visszakapniuk 1997-ben az épület első felét, majd 2003-ban a másikat. A lepusztult épület és a benne berendezett műhelyek látványa szívszorító érzéssel töltötte el az örökösöket, elmondásuk szerint. Szóba jött a kúria eladása is, de aztán végül mégiscsak a felújítás mellett döntöttek, amelyet 2006-ban fejeztek be és ma már négy család lakja a kúriát. A valamikori parkosításnak a nyomait ma már csak néhány fa tükrözi.
Ez az épület kordokumentuma lehet egy olyan korszaknak, amit sokan felejtenének. Bizonyos szempontból talán még maga a ház is, de az nem megy egyik évről - évtizedről - a másikra... A család beköltözését követően is ezt a célt követte. Feledni a múltat és csak a jövőbe tekinteni.
Régi fotók emlékei
Az általunk bemutatott fotók jól mutatják, hogy hajdan valóban egy mintagazdaságot vezetett Lázár Miklós. Főként a parkosított udvarról maradtak fenn a család tulajdonában fényképek. A többi a háborús idők martaléka lett, de a két kilakoltatás során is ott kellett hagyják értékeiket és emlékeiket.
- Az első fotón Lázár Domokos látható, akinek a nevéhez a kúria építése is köthető.
- A második fotón a régi kúria látható. A kép a század elején készülhetett. A hátoldalára felírt szövegből megtudhatjuk, hogy az épület előtt a kis Lázár Berta babakocsiban a dadusa társaságában látható. A képen a parkosítás néhány részlete is jól megfigyelhető.
- Csíktaploca, 1914. VI.- olvasható a harmadik képen. A fényképen Lázár Miklós felesége látható lóháton, női nyeregben a ház előtti parkban. A kép nagy eszmei értékét is mutatja, hogy a család mai napig bekeretezve, a falra kiakasztva őrzi.