A '89-es ,,gengszterváltás'' után hosszú birokratikus harcok után a Mikes-kastély visszakerült jogos tulajdonosaihoz, azóta a kastélyt felújították, a gépházban panziót működtetnek. Évekig zajlottak a munkálatok, talán ezért is nehezményezték többen, hogy ,,métt nem lehet megnézni a kastélyt?''.
Kutatásunk során megpróbáltunk egy átfogóbb képet kapni külső szemmel, éppen ezért nem is nagyon kérdeztük azokat az embereket, akik a kastély munkatársai. Azért az kiderült, hogy a régi úr-szolga viszony már nem létezik, vagyis átalakult. Sokkal közvetlenebb a viszony a tulajdonosok és munkások közt. Na persze ez nem jelenti azt, hogy régen elnyomás volt. Az idős asszonyok emlékezete szerint ,,A grófnő egyszerű asszony vót, sokat járt a faluba, fonóestekre, tulufosztani...Szerette a népet s a falubeliek es szerették őt. Nem járt puccos ruhákba, egyszerűen öltöködött. A gróf egy kicsit szigorubb ember vót, de jó lelke vót neki es.''-meséli nagymamám. ,,Hogy milyenek a fiatalok azt én nem tudom fiam, rég nem jártam ki a kapun.''
A 78 éves András bácsinak is egy gyerekkori emléke tör fel, amikor ,,eccer a 4 lovas hintóval a bükkösbe sétált a gróf. Mü pont ott vótunk-olyan nyóc vagy tíz éves kölykek lehettünk-száraz ágat gyűjtöttünk a tűzre. Mikor megláttuk a grófot, úgy szétrebbentünk, mint a verebek, s miután jó messzire elment csak azután mertünk elémerészkedni. S gyűjtöttük tovább az ágat. S most nem tudom micsinálnak, úgy hallom, a fiatal gróf testvérek hazakőtöztek, s tám valami turistákot csalogatnak vagy mi...''
Béla bácsi 90 éves, nem túl bőbeszédű, de kérdéseinkre elég kimerítő választ adott:,, Jobb, mint hogy az a sok kölyök tönkretegye'' -utalván a kommunizmus idejében létrehozott szanatóriumra, amit az új kastélyba rendeztek be.
Szőke Laci bácsi sem tudott sokat mondani a jelenről, ő az 50-es, 60-as években volt teherautó vezető, táborozni hordta a tanulókat, a lenti járművel. A kép a kastély udvarán készült.
Tovább nem is részletezzük az emlékeket, hiszen rengeteg van belőlük, most egy kicsit áttérünk a fiatalabb generációra.
A kastély környékén lakó mostani 30 éveseknek gyerekkori emlékeik vannak, hiszen mindenki oda járt szánkózni, korcsolyázni, nyáron halászni stb. Na meg a híres szerelemfa, amihez minden falubelinek van legalább egy ifjúkori emléke, amit sajnos az idén egy szeptemberi vihar nagyon meggyalázott.
A fiatalságnak elég megegyező a véleménye, mindenki örül, hogy ,,a grófok visszakapták a tulajdonukat és hazajöttek'', fejlesztnek, befektetnek, és ami a legfontosabb, egyre jobbak a viszonyaik a falubeliekkel.
,,Teljes mértékben pozitív véleménnyel vagyok a zabolai Mikes kastélyról. A vezetőség, a ,,grófok'' rendes, korrekt emberek. Sok látogató van mindig és egyre jobban terjeszkednek, fejlődnek, újítják a kastélyt a látogatók és vendégek számára. Csak így tovább! ''- vélekedik Bella.
Néhányan nehezményezték azt, hogy a kastély belülről nem látogatható. Márta szivesen elmenne egy igazi bálba. ,,Frakk, földig érő estélyi...egy különleges bál egy igazi kastélyban. Úgy, mint a mesékben''
Berci így mesél: ,,Pista keresztapámék áskálnak reggeltől estig, egyik héten ásnak egy gödröt, másik héten ásnak egy másikat...Ennyi.''
A Roy Chowdhury-Mikes család gyakori és lelkes támogatója a zabolai néptáncegyüttesnek, tehát rossz emberek nem lehetnek.-mondja Krisztina.
Végezetül Viola szavaival zárnánk, aki nagyon szépen fogalmazta gondolatait:
,,A zabolai Mikes kastély történelmi meghurcoltatása nem vont el szemernyi tiszteletet és megbecsülést az itt élő falusiak véleményéből. Kastélyuk megmaradt egy fontos és szép emléknek a mültból, ugyanakkor nagyon sok zabolai lakosnak mind a mai napig megélhetést biztosít, akárcsak a régmúltban. Visszaszolgáltatása jogos tulajdonosának jelentheti a felvirágzását és és népszerűségét egész Európában''