Az Urmánczy-kastély 1945-be került állami tulajdonba. 1958-ig üresen állt, majd kórházat létesítettek benne, amely 25 évig működött. 1982-1996 között ismét elhagyatottan várt jobb időkre. Majd 1996-tól népművészeti múzeumot létesítettek benne, amelynek napjainkban is a kastély ad helyet. Sajnálatos, hogy a múzeumban a mai napig sem találunk semmiféle utalást az épületről, annak tulajdonosáról, a magyarságról. A kastély állapota évről évre romlik. A legutóbbi komolyabb tatarozás 1965-ben volt.
Megkérdeztünk kicsiket és nagyokat, magyarokat és románokat, egyszerű hévízieket, de a múzeumigazgatóval és egy Urmánczy-leszármazottal is beszélgettünk. Hiszen a kastélyt mindenki magáénak kellene hogy érezze.
A román és magyar lakosságnak egyaránt lesújtó véleménye: nem vonzza őket semmi oda, hisz semmi olyan programot nem szerveznek a kastélyban, amiért az emberek odamennének. Egyetlen dolog, amiért néha kimennek, az az Urmánczy Nándor-emléknap, utoljára meg szoboravatáson vettek részt.
A magyarság ugyanakkor azt is nehezteli, hogy annak ellenére, hogy Urmánczy-kastély, az ott székelő múzeumban semmi utalás a kastély múltjáról, vagy egyáltalán arról, hogy Maroshévízen magyarok is élnek.
Kiváncsiak vagyunk, mi a véleménye az Urmánczy-kastélyról. Mikor járt ott utoljára, mi vonzza oda?
Teslovan Marcel, 49 éves: Nem is tudom pontosan, de annak már lehet tíz éve, hogy a kastélyba jártam. Nincs, ami vonzzon oda, ha van is valami szervezkedés odabent, nincs reklámja. Az épület előtt sokszor elmegyek, és mindig sajnálkozva nézek a kastélyra, hogy mennyire el van hanyagolva. Jó volna a turisztikai forgalomba bevonni a kastélyt! Én személyesen nem is emlékszem, hogy egyáltalán az utóbbi 30 évben tatarozva lett volna a kastély. Szerintem felújítva, a turisztikai körforgalomba bevezetve, másokat, külföldieket is idecsalogatna.
Kőműves Csilla, 37 éves: Nemigen járok a kastélyba. Nem vonz oda semmi, egy évben egyszer szoktam odamenni, amikor Urmánczy Nándor-emléknapot tartanak. Máskor úgy érzem, hogy nincs, miért oda mennem. Sajnos a kastély nagyon el van hanyagolva, pedig sok mindent lehetne szervezni, közösségi programokat vagy bármit, ami az embereket megmozgatná. Sajnos az is igaz, hogy sok kastély kap támogatást felújításra, tatarozásra, míg az ilyen kis kastélyokat, mint a maroshévízi, elfelejtik. Erre senki nem figyel fel, lehet azért is, mert itt mi, magyarok, szórványban élünk, pedig ezeket kellene igazából támogatni.
Kádár Lehel, 6 éves: Én az udvarra megyek apukámmal játszani. Csak vannak ott harapós kutyák is néha.
Gortvay István, 56 éves (Urmánczy Nándor unokája): A kastély tényleg rossz állapotban van. Én Budapesten élek, ezért nehéz innen segíteni. Nagyon örülök, hogy vannak helyiek, akik egyáltalán foglalkoznak az Urmánczy Nándor örökségével, érdemeivel. Mára már elérték, hogy magyar szobrot lehetett avatni Hévízen, és nagyon remélem, hogy a közeljövőben valamit tenni is tudunk majd a kastélyért is.
Suciu Zorel, 51 éves (a múzeum igazgatója): Sajnos nem sokan látogatják múzeumunkat, évente legfeljebb négyszázan, de ezek nagy része diák, akiket az iskoláktól hoznak ide. Magával az épülettel is gondok vannak, hisz volt már eset, hogy a tető meghibásodása miatt a termekbe beesett az eső. Mi több, a fűtés sincs megoldva, hisz nem minden terem fűthető, így a begyűjtött régi tárgyak megrongálódhatnak. Múzeumunkba, ami kizárólag népművészeti, közel 2000 tárgy van, de sajnos ezek közül csak 10 százaléka van kiállítva. A román népművészeti tárgyakat próbáljuk megőrizni e múzeumban, de van 1-2 magyar tulipános ládánk is.
Kéménes Ionela, 25 éves: Keveset tudok a kastélyról, múltjáról. Én annak idején ott születtem, hisz kórház volt, azóta ez évben voltam először bent, amikor részt vettem az Urmánczy Nándor-napon. Lehetne szebb is, főleg kívül kellene felújítani, de bent is láttam vízfoltokat a mennyezeten.
Galusnyák Erzsebet, 82 éves: Hát nem lehet tudni, hogy mi lesz a sorsa ennek a kastélynak. Valamikor a kastély és lakói a kultúrát, az előkelőséget, a kor divatját (főleg a külföldi vendégek által), a művészetet jelentették az egyszerű emberek számára. Egyszóval, a fejlődés kapuja volt. A másik, hogy az emberek körében a kastély lakói népszerűek voltak, felnéztek rájuk, még jótékonysággal is foglalkoztak: felkarolták a szegényeket, az ifjúságnak bálokat szerveztek. Elkeserítő, hogy a kastély elveszítette egykori értékeit, szerepét... Jó lenne, ha ezt vissza tudná nyerni.
A próba leírásában az volt, hogy mostanra a kastélyok sokkal közelebb kerültek a mindennapok emberéhez. Talán anno, amikor a főurak vadászati kiállításokra hívták meg a helybélieket, meg amikor kórház működött a termeiben, az Urmánczy-kastély sokkal közelebb állt a hévíziekhez, mint most.
Itt tekinthető meg egy riport az Urmánczy Nándor tiszteletére emelt szobor avatásáról: