Az árkosiak büszkék a Szentkereszthy kastélyra, de ritkán látogatják.
Barabás Hajnalka néni például soha nem járt a kastélynak még a környékén sem, pedig Árkoson született, és mindig a faluban lakott. „Nem volt nekem soha utam arra, azt sem tudom, merre nyílik a kapuja." - mondja Hajnalka néni, és a boltba irányít, mert szerinte a boltos-kisasszonyok biztos jobban tudják, hogy mi dolog van a kastéllyal. Útközben Erős Erzsébettel találkozunk, akinek kellemes gyerekkori emlékei kötődnek a kastélyhoz: pionírtáborokat szerveztek a kastély szomszédságában levő Agronómus házban, és a gyerekek a kastély hatalmas parkjában játszhattak. Később a különböző állami ünnepeket, a majálist vagy augusztus 23-át is a parkban rendezték, a szökőkút és a halastó körül szórakozott az árkosi fiatalság. „Az elmúlt években már nem jártunk a kastélyba, fizetni kell, ha be akarunk menni, idősek vagyunk, már nem érdekelnek az ott zajló események. De sokszor emlegetjük, hogy régen milyen jó volt és milyen szerencsések voltunk, hogy itt volt nekünk a kastély." - mondja Erős Erzsébet.
Török Béla jól ismeri a kastély és a park minden zegét-zugát, hiszen nyugdíjba vonulása előtt a művelődési központban dolgozott kapusként. Nemcsak kapus-teendőket látott el, gondozta a kertet, gyümölcsöt szedett, mikor amire éppen szükség volt. Azt mondja, rengeteg látogató megfordult az évek során a kastélyban, az árkosiak viszont kevésbé. Az árkosi fiatalok még bejárnak szórakozni, kifizetik a belépti díjat sétálnak a parkban, csónakáznak a tavon, mondja Török Béla.
Ördög Lajos úgy tudja, hogy amikor az utolsó Szentkereszty báró megmérgezte magát, a kastélyból mindent elloptak, az ékszereket, a bútort, még az ágyneműt is, faluban kódexszel fűtötték be a kemencét, és úgy sütötték a kenyeret. A román tanító veje még le is fényképezte a dúlást, mondja Ördög Béla, majd felidézi, hogy a kastélyba beköltözött a kollektív, a termekből istálló, kocsiszín és gabonaraktár lett.
Bíró Zoltán árkosi biogazdálkodó azt mondja, büszke arra, hogy a faluban van a Szentkereszty kastély, de a falu valahogy mégsem érzi a magáénak. „Idegen test a kastély a faluban, mint ahogy a betelepített katonaság is. A városról kiköltözött „fészekrakók" járnak a kastélyba a koncertekre, kiállításokra, a régi árkosiak viszont ritkán vagy soha"- mondta Bíró Zoltán, majd felidézte, hogy a nagymamamája a bárónő varrónője volt, a dédnagyapja gazdatiszt, majd a nagyapja a kastélyba költöztetett kollektívnél volt kovács, ő pedig diákként gyümölcsfákat ültetett a parkba.
Köszönjük a csapathoz csatlakozott Fészekrakók kitartó munkáját!