Versenyen kívüli bejegyzés
A kastély jelenére hangolódva nagy munkába keztünk, mivel válógatnunk kellett, hogy kit kérdezzünk meg. Tudniillik, a kastély körül, amióta az Alapítvány birtokába került, különböző munkálatok voltak-vannak. Ezt a helybeli lakosok is látják és nagyon optimisták. Ugyanakkor az is közismert dolog, hogy a munkálatokat főleg külföldi önkéntes csapatok végzik. Éppen ezért, megkérdeztünk olyan embereket is a kastély jelenére gondolva, akik külföldről jöttek önkéntes munkára.
Önkénteseink véleményét Mezei Sándor társunk kérte ki, aki ez év nyarán a kastély körüli munkálatokkal töltötte idejét, külfödi önkéntesekkel dolgozott együtt. Sándor beszámolója így szól: "Holland, magyar, angol, többnyire fiatalokból álló, visszatérő csoport volt. HISZNEK a célban, abban, hogy a kastély fel- és beépül, lakott lesz. Állítják, hogy a pozitív hozzáállás jó gondolatokat, ötleteket szül. Számukra gyakran nehéz, sziszifuszi munkát végeztek: árkot ástak, csákányoltak, földet, törmeléket hordtak. Az motiválja őket, hogy ittlétük alatt ideiglenes kastély lakókká válnak, egy elhagyottnak tünő faluban. Velük telt meg a tér. Feltünő volt számomra, hogy Magyarországól hazalátogató rokon, vagy Spanyolországban dolgozó huszonéves testvérpár is rövid időt eltöltött a birtokon. Családtagjukat, munkatársukat, barátaikat kísérték megmutatni a legszebb gyermekkori játszóhelyet: a kastélyt és környékét. A falu gyermekei akkor csellengenek oda, amikor nyüzsgés van, valamilyen rendezvény, - a tulajdonos-bérlő, a Bonus Pastor Alapítvány szervezésében - vagy zsibvásár van. Különben a birtokon, egy rehabilitációs otthon működik, a magtár felújított épületében."
Annak érdekében, hogy feltérképezzük, hogy milyen véleménnyel vannak a Pekry-Radák kastélyról jelenleg a helybeliek, különböző korosztályú és foglalkozású embereket kérdeztünk meg. Már most jelezzük, hogy a megkérdezett emberek megengedték, hogy fotók készítsünk róluk, de abba nem, hogy ezt nyilvánossá is tegyük, így tiszteletbe tartjuk az ő kérésüket.
A legidősebb inerjúalanyunk Korodi Imre bácsi, 76 éves, nyugdíjas ózdi lakos. Úgy gondolja, hogy most már a kastély jó állapotban van. Gondok lehettek volna, ha nem újitották volna fel a tetőzetet, mert akkor teljesen leomlott volna ez a drága épület. Az új tetőzet megvédi az esőtől, hótól, és hálás az Úrnak, hogy sikerült ennyit tenni. Nagyon bizakodik Imre bácsi, hogy majd egyszer felújul a kastély, mert úgy gondolja, hogy a falu díszépületje lenne. A felújításra lehetőséget csak a külföldiektől vár, mível a helybeliekről azt gondolja, hogy maguktól képtelenek lennenek erre úgy anyagilag, mint erőforrás szempontjából is.
Magó Sándor, helybeli állattenyésztő is örül annak, hogy a tetőzet megjavításával sikerült megállítani a falak további romlását. Örül annak, hogy pár éve a kastély körül folynak munkálatok, és ő is reméli, hogy sikerül majd teljesen felújítani a kastélyt. Már csak azért, mert egy igazi régisége, ékessége lenne a falunak, amit kiváltságnak él meg, mert nem mindenhol adatott meg ez a lehetőség. Ezzel is vonzóbbá válna a falu külföldiek, turisták számára.
Ballai György, a falu alpolgármestere is megosztotta véleményét velünk. Ő nagyon segítőkésznek mutatkozik a kastély munkálatoknál, ő is reméli, hogy külfödiek segítségével sikerül majd felújítani a kastélyt, hogy használható is legyen valamire.
Jakab István, 40 éves, helybeli betegnyugdíjas is hasonlóan vélekedik arról, hogy sikerült a tetőzetet megjavítani. Öröm számára is látni, hogy csoportok jönnek, munkálkodni, látógatóba.
Incze István, 50 éves, kecsketenyésztő. Hasonlóan jó állapotban látja ő is a kastélyt, mert nagyon a romlásnak volt indulva. Hálás azért, hogy folyamatosan munkálkodnak a kastély körül, és teljesen meg van győződve, hogy a kastély fel fog majd újulni ami a falunak és a betegeknek (a Rehabilitációs központ lakóira gondolt) nagyon jó lenne.
Incze Edit, falubeli háziasszony, is hasonlóan vélekedik arról, hogy a kastély jó kezekbe került, és reméli és hiszi, hogy majd ha felújul, valami élet fog zajlani benne. Kislánya, Orsolya, aki 12 éves, optimistának bizonyult, mert ő is felismerte, hogy egy vonzó épület a kastély a falu számára és már büszkén mutogatta rokonainak, látógatóinak.
Tehát a megkérdezett emberek véleményéből arra következtethetünk, hogy örvendenek, hogy élet zajlik a kastély körül és nagyon optimistáknak bizonyultak.
Ádám Gyula, fotóművész, grafikus, a Rehabilitációs központ megnyitása után egy festmény által mutatta be nekünk, hogy számára mit szimbolizál a kastély.
Tiny van der Graaf holland származású, Angliában élő festőnőt is nagyon megihlette a kastély kinézete és 2005-körül, festett egy képet róla, melyet a Rehabilitációs központnak adományozott.
