Kovászna megyében, Barót várostól 3 km-re találjuk Olaszteleket, nem túlságosan távol az E60-as (Marosvásárhely - Brassó) országúttól, ugyanakkor Székelyudvarhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy irányából is könnyen megközelíthető.
A falu, a sötét vize miatt nevére méltán rászolgáló Kormos patak mentén fekszik. Neve szakemberek és laikusok számára egyaránt talány, hogy minő "olasz kapcsolattal" rendelkezett e XIII - XIV. századi Székelyföldi település.
A főút mentén sorakozó házak és a mögöttük fekvő méretes gazdasági épületek a település egyik érdekes, a XX. század eleji kivándorlás és az általa való gyarapodás "amerikás" korszakát idézik.
A falu központjában, a közösségben betöltött szerepükhöz méltóan, a falu legrangosabb és legrégebbi épületei vonják magukra az arra járó figyelmét, és szerényen bár, de arra késztetik, hogy nagyobb figyelmet szenteljen e településnek. Aki így tesz, hamarosan rádöbben, hogy helyesen cselekedett.
A nyugati oldalon a vargyasi Daniel család, mára ugyancsak megfogyatkozott birtoka fekszik. A XVI-XVII. században megszerezett, hűséges szolgálatért fejedelmi adományokkal megerősített birtokon több évszázad építő, javító, átalakító munkájának nyomát magán viselő impozáns főépület, a Daniel-kastély fogadja és részesíti különleges élményben a belépőt.
A feltárás és felújítás alatt lévő épületet körbejárva, termein végigsétálva egyszerre elevenedik meg és válik láthatóvá a kastély épületének egész történelme. A már régi fényüket visszanyert gyönyörű reneszánsz kőfaragványok, ajtó és ablakkeretek, amelyek méltósággal koronáz meg az egykori boltíves kapubejáró fölött emelkedő, díszesen faragott, 1669-es évszámot és a család jelmondatát is tartalmazó családi címer. Az avatatlan kézzel több réteg vakolat alól már egyszer kibontott, most hozzáértő kezek munkája során kirajzolódó falképek izgalmas kalandra hívják a szemlélőt, megfejteni a rajtuk sorakozó alakok, jelenetek hihető, hiteles történetét.
A kastély termei is szemérmesen kitárják titkukat, levetkőzve a mai elválasztó falak álruháját, a feltárulkozó hatalmas terem méretei láttán szinte hihetővé téve a legendát - maga Bethlen Gábor fejedelem építette e hajlékot saját maga számára, lakodalmas házul. A gondosan összegyűjtött kályhacsempék darabjai ellenállhatatlan vágyat ébresztenek a hely varázsától elbűvölt látogatóban, hogy maga is nekilásson összeillesztgetni a becses darabokat, csakhogy siettesse a folyamatot, melynek során a kastély ismét elnyerheti régi szépségét. Egyedi alkalom végigjárni a több évszázados épületet pincétől padlásig, rácsodálkozni a kor által megviselt méretes fagerendák szilárd ellenállóképességére, bepillantani rejtélyesen hívogató zugokba, a tornácról szemlélni a falu fölötti dombok mögül előbukkanó, vagy a Réka királyné legendás sírját is rejtő Rika mögött elnyugvó nap fényét.
A kastély mögött, a kastély épületével méreteiben vetekező, gazdasági rendeltetésűnek látszó épület felől érdeklődve meglepetés éri a kérdezőt. Bethlen-, vagy Kicsi-kastély néven emlegetik a helybéliek. A többször átépített és végső rendeltetése szerint raktárként szolgáló épület kívülről inkább méreteivel kelti fel a kíváncsiságot, de már a kis tornác mögött nyíló bejáratnál, a több száz éves ajtó sejteti, hogy lesz még meglepetésben része a belépőnek. És szinte hihetetlen, hogy a terményraktárrá átformált épületben miként maradhattak épen a fejedelmek korába méltán beleillő, fali tékákkal gazdagított, boltíves termek. Nem véletlen, hogy a helyi hiedelem az eredetileg ezen a helyen álló épületet Bethlen Gábor fejedelem nevéhez közti, ki vadászatai alkalmával használta volna pihenő hajlékul.
A Daniel birtokkal átellenben áll az egykori, XIV. századival megegyező helyen a falu református temploma. Nem csak helye azonos a korábbi temploméval, hiszen a korábbi templom falait lebontva, annak köveit, anyagát is felhasználták az 1857-ben elkezdett építés során. A templom bejáratainál és annak falaiban is megtaláljuk a korábbi századok kőfaragóit dicsérő emlékeket.
A templom legrégebbi emléke, az egy kőből faragott szenteltvíztartó mellett, itt is találkozunk a Daniel családhoz kapcsolódó emlékekkel. A templom bútorzata, régi Úrasztala (1751-ben készítette Asztalos Péter Miklós) ugyanannak a szakértő mesternek a munkáját dicséri, aki a kastélyok asztalosmunkáin is ott hagyta kézjegyét. De nem véletlen az itt álló, hattyús címerrel díszített pad, hiszen a család többnyire lelkes pártfogója volt a helyi református közösségnek. A gyülekezet kegyszereinek legértékesebb darabjait is e család adományaként tudhatja magáénak, az 1645-ben adományozott ezüst tényért, és - az eredetileg e tányérhoz tartozó, elveszett kehely pótlásául szánt - 1689-ben adományozott, aranyozott, ezüst kelyhet.
A templomot körülvevő kerítés a közösség és a Daniel család közötti kapcsolat árnyékosabb oldaláról mesél. A birtokon folyó építkezések alkalmával az egyházközség erdejéből kapott faanyagért cserébe, a család vállalta a kerítés kijavítását és építését, aminek csak többrendbeli felszólítást követően tesznek eleget a kastélyépítők utódai.
A kerítésbe foglalva áll a templomnál fél évszázaddal idősebb torony, melynek harangjai csengő hangjukkal hívják fel magukra a figyelmet. A méretében kisebb, de koránál fogva társánál rangosabb harang testén latin betűs felirat hirdeti, hogy készítői Szent Márton tiszteletére szánták 1489-ben, azóta is hűségesen teljesítve szolgálatát.
Az egykori templomtér a falu történelmének csarnoka is egyben, a haza védelmében szolgáló honvédek, hősök emlékhelyei mellett itt találjuk a falu nagy szülötteinek, az anekdotaíró pap, Hermányi Dienes Józsefnek (1699-1763) szobrát és a népnevelő, néprajzkutató Kolumbán Lajosnak (1875-1958) emléktábláját is. Méltó helye így az itt álló iskolának és Művelődési Háznak is.
A falu központjából nem is tudjuk, hogy merre fordítsuk utunkat. A családi ünnep alkalmára, vagy a vendégnek szánt illatozó kürtős-kalács, vagy a frissen „vert" házi kenyér illatának, vagy a falu különböző pontjain felcsendülő szövőszékek vagy kovácsüllők csábításának engedjünk először.
Nem csak az illatokkal eltelve, végigcsodálva a kézműves munkák folyamatát és remekeit, kedvet kapunk egy nagyobb sétához is.
A szekerezés önmagában is élmény, amit csak tetéz a borvízforrások látványa, üdítő vize és a hozzájuk kötődő, csodatevő erőbe vetett hit is. A valamikori sok forrás közül, a Bethlen fejedelem gyógyulására is kipróbált vizű Likas-kő, ma az egykori forrás mésztufa kúpjával megelevenedő bűvös kakasok legendájával bűvöl el, míg a falu fölé kapaszkodva, a pogány-kori halotti torok emlékét is hirdető Tortoma-tető az erdő borította hegyekkel övezett, egész Erdővidékre kiterjedő látvány szépségével gyönyörködtet.
Az alkony szárnyain hazatérő tehéncsorda nyomán hazafelé tartva még nem járunk látogatásunk végén.
A faluban megforduló vendég számára, ki úgy érzi, hogy e sok élménnyel nem lehet betelni, csalogató és kihagyhatatlan a fametsző Kósa Bálint bácsi műhelyének ablakán kiszűrődő fény. Hogy lássa, nem csak a szívében vihető magával e látogatás emléke, hanem a művész faluja, szülőföldje iránti szeretetével dobogó szívéből megszülető fametszetekben is.
Aki közelebbről szeretné megismerni településünk életét, annak szívesen ajánljuk, hogy vegyen részt a rendszeresen szervezett, vagy közösségünkre is kiterjedő rendevényeken: Hagyományőrző kosaras bál, Erdővidéki Reneszánsz Napok, Olasztelek szülötteinek találkozója, Szüreti mulatság - melyekről, az alkalmi rendezvények, a falu és a Daniel kastély részletesebb története mellett tájékozódhat az alábbi világhálós elérhetőségeken is:
www.danielkastely.ro
www.olasztelek.ro
http://www.scribd.com/doc/30320997/Olasztelek
GPS 46,062749 25,352281 - magyar neve: Olasztelek, román neve: Talisoara
Utolsó vasútállomás: Apáca (Apata); Málnásfürdő (Malnas Bai)
Autóbusz útvonal: Székelyudvarhely (Odorheiu Secuiesc) - Sepsiszentgyörgy (Sfantu Gheorghe); Székelyudvarhely (Odorheiu Secuiesc) - Brassó (Brasov)
Javaslat következő napi túrára: a Daniel család vargyasi birtoka és kastélya.