Az ember természetétől fogva kalandokra, újdonságokra vágyik. Ezt gyakran külföldön keressük, pedig saját környezetünkben is vannak csodálatos dolgok. Egy ilyen hely Csíktaploca is. Annak ellenére, hogy mára már szinte teljesen egybeolvadt Csíkszeredával, sok érdekességet tartogat az idelátogatóknak. A mi kis csapatunk is azt a célt szem előtt tartva fogott neki a soron következő feladatnak, hogy Taplocát minél érdekesebben, színesebben bemutassa az érdeklődőknek.
Kezdésként egy kis helytörténettel ismertetnénk meg a látogatókat, melynek szerkezetét a település látványosságaira építenénk. A látnivalók bemutatása mellett igyekeztünk olyan szokásokat és történeteket is felkutatni, amelyek színesebbé és tartalmasabbá tehetné a látogatható obiektumokat. A forrásokhoz kapcsolódó szokások sajnos napjainkra már nem jellemzőek. Így feleleveníthetnénk a régi öregek emlékeiben élő emlékeket, hagyományokat, megismertetve ezt az eltűnt világot és életmódot a fiatalabb generációval.
Kevesen tudják, hogy Taploca neve szláv eredetű, a tyeplo szóból származik, ami meleget jelent. A település mocsaras vídéken, egy meleg vizű forrás körül alakult ki. Erre alapozva első lépésként a még ma is használatban lévő borvízforrást mutatnánk be és környezetét. A taploczaiak mindennapi életébe nagy szerepet kapott az e források köré csoportosuló hagyomány. Az egyik ilyen, hogy a helybeliek Mosónak nevezték ezt a területet. Az állandó forrásnál kutat is kialakítottak. Nagy népszerűségét annak köszönhette, hogy víze még télen sem fagyott be, ezért a taplocai asszonyok még a hetvenes években is itt ruhát tisztáltak. Nedves területe miatt 
a település lúdjai is folyton ide jártak. Taploca és a város között elterülő területeken pedig a kender áztató tavak is a mindennapi életük szerves részévé vált, akárcsak a határban található tőzeg és agyagos föld. A tőzeget kockákba ásták ki, szekérre dobták, s azzal tüzeltek, míg az agyagos földből téglát vetettek. Az utóbbi években a település határában fúrás nyomán ivásra alkalmas, langyos hőmérsékletű borvíz tört fel.
Minden település legszembetűnőbb épülete hatalmas tornyával a temploma. Helyenként státusszimbólumként is értelmezhető az impozáns épület. Taplocza római katolikus temploma 1841-44 között épült az 1729-ben épült Szent Lőrinc-kápolna helyére, neobarokk stílusban és a Mindenszentek tiszteletére szentelték fel. A templomot körülölelő kert ma temetőkertként szolgál, ahol az első és második világháborúban elesett katonák tiszteletére felállított emlékművek is megtekinthetők. A település régi voltára utal az a tény is, hogy három temetőt különíthetünk el egymástól. A régészeti kutatások eredményei tükrében az első temető a mai plébánia helyén volt, míg a második a Taploca utca végénél található. Sajnos napjainkra már csak egy kisebb kőből épített „imahely" és néhány régi sírkő tanusítják hajdani létét.
Taploca a 20. század elejéig egyházilag Csíksomlyóhoz tartozott. Közel a kegyhelyhez, lakossága hívő katolikus révén a védőszent ünnepén búcsút tartottak, „hová, mint központi helyre Csíkból sok nép seregel egybe. A búcsúk Székelyföldön nem csak vallási, hanem a barátságos összejövetelek, vendégeskedés ünnepei is, mely alkalommal a székely nép vendégszeretete a legfényesebben nyilvánul... zajosak,...barátságosak, ... kedélyesek a székely búcsúk és ünnepe
k" - írja Orbán Balázs. A szép számban megmaradt régi körmeneti keresztek ma is ott szegélyezik Taploca utcáit.
A település arculatát meghatározó épületek sokat mesélnek régi és jelenlegi tulajdonosaikról. Taplocán is találunk jó számmal épületeket, amelyek a történelmi viharok viszontgságait átélve regélhetnének a régmúlt eseményeiről. Így ide sorolhatnánk a két Lázár kúriát - amelyből az egyik műemléképületként van nyílvántartva és jelenleg kultúrotthonként és óvodaként funkcionál, a másik pedig az általunk már az előző fordulókban is bemutatott épület - vagy a Bagolyvárnak nevezett lakóházat is, de említhetjük az iskolánk épületét, esetleg a szemközti szomszédos polgárok által épített épületeket is.
A díszes polgári házak mellett nem kis szerepet kapnak a régi székely házak és székelykapuk. A régi székely települést mutató arculatát mára már lassan levetköző helységben alig látni régi zsindejes faházakat vagy székelykapukat. Néhány kapu és ház még őrzi ug
yan a régmúlt hangulatát, de már csak hírmondói egy letűnt világnak.
A letűnt idők hátterében természetesen mindig voltak olyan személyek, akik a településük előremozdítását, annak fejlesztését és karbantartását igyekeztek előmozdítani. Ilyen nagybírtokos család volt a Lázár család is, aki sok taplocai embernek biztosított megélhetést gazdaságában. De említhetjük Csedő Károly profeszort (gyógyszerés, egyetemi tanár, ő volt az aki foglalkozni akart a borvízforrással), Gegő Eleket, Gaál Sándor-helytörténeti kutatót vagy Holló Gábor-kántor-tanítót is.
Sétautunk végéhez érve szeretnénk kiemelni, hogy egy évszázad alatt a két rendszerváltás milyen mély nyomokat hagyott a település életében, ami napjainkra a hely arculatát gyökeresen megváltoztatta. Ennek ellenére törekedni kell arra, hogy ezek a régi értékek még sokáig fennmaradjanak a következő generáció számára is.