Talán reálisan nézve településünk mai helyzetét elmondhatjuk, hogy szinte felfoghatatlan, hogy ott ahol a magyarság megszűnt létezni, mégis teszünk kultúrértékeink megmentésért. Marosillye települése gazdag történelmi múltjával ezennel nem marad feledésben, s célunk továbbra is ismertetni Erdély Nagyfejedelmének születési helyét.
Barangoljuk hát be Marosillyét!
Mindenkinek ismeretes, hogy itt született Erdély Nagyfejedelme Bethlen Gábor. Mondhatnánk királyi „helynek" is, ugyanis fejedelemsége idején is többször látogatott ide, s gondoskodott az illyei vár erősítéséről. Az egykori erőd egyetlen megmarad bástyája, Bethlen Gábor szülőháza. Ez településünk legrégebbi és legérdekesebb épülete, mely Dél-Erdély legforgalmasabb útszakaszának közvetlen közelében fekszik, Dévától Arad irányában a 25.-ik kilométernél. Községünkben beérve, a második éles kanyarban, a fák közül baloldalt, messziről észrevehető a mai kornak szokatlan, mégis impozáns reneszánsz formákkal épitetett épület. Itt emlék kiállítást tekinthetünk, mely bástyánk történetét és Erdély egykori Aranykorát mutatja be. Önmagában is közel fél ezer eves épület ámulatba ejt minden látogatót, igy akár több órát is időzhetünk ismerkedve gazdag történelmi múltunkkal. Épületünket egy körkiállitáson keresztűl lehet megtekinteni, majd az egykori tornác lépcsőn lefele, az épület körül vezető ösvényeken Bethlen emlék kopjafával találkozunk,majd a régi várfal maradványt tekinthetjük meg az épület keleti részén, valamint a ház front oldalán a Nagyenyedi kollégium diákjai által elhelyezett emléktáblát nézhetjük meg. Visszaérve a kiinduló helyszinhez, vendégeink az alagsorban dokumentum film vetitésen vehetnek részt, majd bástyánk kis konyhájában kávét-teát fogyaszthatnak s közben barngolásunk további tervei kerülnek megbeszélésre.
Bethlen Gábor szülőházának közvetlen közelében található a kászoni Bornemissza család egykori kastélya, a Bornemissza kastély. Az épületet ugyan csak kivülről lehet meglátogatni, de a mögötte lévő magtár belső pincéje annál érdekesebb, igy a nyitott ajtón belópozva az oly gyönyörű boltives pincét tekinthejük meg, s elképzelhetjük a régi idők pompáját.
Kastély látogatást követően útunk a mára már romos 18.-ik századi katólikus templom irányában vezet ahol egy igen külön képet nézünk meg, a máriapócsi kegykép egyik erdélyi másolatát. A másolat, a Bécsben őrzött eredeti alapján készült, amely a marosillyei plébánitaemplom főoltárát díszíti, üvegszekrénybe helyezve, díszes fém koronákkal ékesítve. A főoltár felett egykor olvasható felirat szerint a képet annak emlékére helyezte ide báró Bornemissza János és József, hogy 1803-ban a falura örökös birtokadományt nyertek az uralkodótól 1803 július 3-án. Ez a másolat nagyon finom kidolgozású, minden bizonnyal közvetlenül Bécsben készíttették a megrendelők.
Sétánk következő állomása, nem is olyan messze a református templom, ahová a legenda szerint Bethlen Farkast, Bethlen Gábor édesapját temették. A templom érdekessége, a toronyban lévő harang, melyet a fejedelem öccse, Bethlen István csináltatott. Érdemes hát, egy kis erőfeszitést és galambküzdelmet vivni, hogy ez azt egyedi harangot megtekinthessük. Természetesen a falú látképe és a környék tája is ezennel elénk tárul.
A völgy közepéből, -ahol jelenleg állunk-, utunkat a Bethlen hid irányában vesszük. A falun keresztűlhaladva megnézzük az egykori magyar szálloda épületét, és az egykori postahivatalt is. A hidhoz érve, megtudjuk, hogy ezt az osztrák-magyar monarhia idején épitették,s mai napig is használható állapotban van. Gyalogosok, soförk beszélik, hogy pár évvel ezelőtt érkezett a Magyar államtól a Roman állam részére értesitő level, hogy a hid "garanciája" lejárt. 
Hát igen... igy épitkeztük 150 évvel ezelőtt.
A falu védelmi töltése itt ér véget, igy a töltésen végigsétálva a maros parton, Marosillye természeti kincseit fedezzük fel, miközben sétánk bástyánkhoz vezet vissza. A töltés a falu másik határában ér véget, igy ha kedvünk van megnézhettjük merre tartott az Illyei történelmi vár.
Ha továbbmerészkedünk pár kilométert gyalogolni, eljutunk a Gurászádai árpádkori templomhoz, melyet az erdélybe betelepülő románság részére az egykori földesurak adtak át, így lett belőle ortodox templommá. A benne található középkori falfreskó maradványok magyar vonatkozásai igen értékesek, érdemes ide is ellátogatnunk.
Visszakerekedve bástyánk fele, a késő délutáni órákra már fizikai pihenést, feltöltődést és lazitást kivánunk. Hogy megmaradjunk a régmúlt idők árnyékában Renszánsz vacsorára ivitáljuk vendégeinket. Hogy ennek minden pompája és fénye meglegyen , a dévai Reneissace együttes korabeli ruhákban és hangszeres játékkal koronázza meg királyi lakománkat. Ebben az idilli környzetben könnyen megesik, hogy pár kupa bor után, identitást válthatunk, de mint tudjuk ez csak a pillanat mámora...
Végezetül egyetlen egy látnivalónk marad itt a maros parton, a Naplemente. A Különös fények játéka, a gőzölgő maros, régi nagy idők emlékével búcsúznak mindannyiunktól.
