2011. november 4.: szép, meleg őszi napra virradtunk. Kastélynapot szerveztünk, akárcsak hajdan az Urmánczyak. Az Urmánczy-család is minden évben legalább egyszer megnyitotta a kastély kapuit az emberek előtt, hogy megnézhessék a termeket, a kiállításokat. Ilyen volt valamikor, fényesebb időkben, a kastélynap:
Emlékezetembe van egy ilyen látogatási nap a családnál, talán tíz-tizenegy éves lehettem a harmincas évek vége fele, amikor kiállítást rendeztek a nagy szalonban. E fogadószoba tele volt nemcsak értékes festményekkel, hanem kitömött állatbőrökkel is. Hiúz, medve, farkas és sok más állat is kitömve, de eszembe van az egyik falon egy hatalmas medvebőr, melyen még a feje is rajta volt. E nap nagyon híres volt, hisz az egész Gyergyói medencéből jöttek gazdag emberek, és másnap is jöttek Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, tudom is én nagyon sok településről, hogy megtekinthessék a nagyságos báró úr kiállítását. (Ilona néni)
2011-re azonban már rég tovatűnt a hajdani varázs. Sajnos. Csapatunk legfőbb célkitűzése, hogy felhívja a közösség figyelmét a kastély állapotára, és hogy megismertesse a legfiatalabbakkal a kastély rejtett szépségeit.
Délután 2 óra körül megérkeznek a maroshévízi Urmánczy János cserkészcsapat tagjai Rokai János parancsnokkal. Nem tétlenkednek, hisz tudják a feladatukat. A kastély udvarán fognak takarítani. Több zsák falevelet, szemetet szedtek össze és vittek el, hogy minél tisztább, rendezettebb udvar várja az érdeklődőket.
És 15 óra előtt már megjöttek az első kastélylátogatók. A kastélyban székelő múzeum igazgatója, Suciu Zorel és csapatunk egy része fogadja a vendégeket. Múzeumtúra következik. Olyanok is eljöttek ma, akik évek óta nem voltak benn a termekben.
Utoljára talán kiskoromban voltam a kastélyban, akkor még kórház működött a termeiben. Hihetetlen, hogy mennyire megrongálódott közben- mondja a 38 éves Dezső.
A nagyterembe érve az igazgató ismertetette a jelenlevőkkel a kastély és egyben a múzeum történetét. Innen az emeletre mentünk a látogatókkal, ahol megtekintették a múzeum többi szobáit és egy fotókiállítást Maroshévízről, a kastélyról, az Urmánczyakról. Egy rövid Urmánczy-család ismertető után a jelenlevőkre meglepetés várt: egy olyan termet nyitottak meg, amely eddig zárva volt a nagyközönség számára. A kastélynap alkalmával avatták fel e részleget, amelyben egy régi osztályterem van berendezve: régi fapadok és faszékek, melyekből még most is kiállnak a szegek, régi tábla áll az „osztályterem" egyik falán. A most felavatott osztályterem tárgyai mind az '50-es évekből valók. A jelenlevő diákok csak ámultak-bámultak.
Ebben a teremben az Urmánczy-csapat az iskolások számára rajzvetélkedőt hirdetett meg A jövő kastélya témakörben. A rajzverseny célja az, hogy bevonja az iskolásokat a kastély életébe. Jöjjenek el, nézzék meg a kastélyt, és képzeljék el, milyen lehet tíz vagy húsz év múlva e feledésbe merült épület. A rajzokat a diákoknak november 25-ig kell elkészíteniük és a csapat tagjai fogják értékelni. A legjobbak pedig díjakban részesülnek! Ime a plakátja:
A jelenlevők ezután az alagsorba mentek. A gyerekeknek óriási élményt jelentett a kastély alatt húzódó keskeny, alig kivilágított folyosóin botorkálni. Hajdanán itt volt a konyha és a cselédszobák.
A kastélynapot a helyi római katolikus templomnál zártuk, hisz itt van az Urmánczy család kriptája. Ideérve gyertyákat gyújtottunk, majd a magyar és székely himnuszok eléneklése után egy fohásszal emlékeztünk meg az Urmánczy családról.
Egy videót is készítettünk a kastélynapról és az iskolásokról, akik segítkeztek és résztvettek a kastélynapon: