"Táncolni kell. A zene majd csak megjön valahonnan." (Zorba, a görög)
Minden rendezvény, különösen egy számunkra ilyen nagy jelentőségű, mint az erdődi kastélynap, hosszas előkészületet igényel. Lényegében azóta, amióta a versenyre beneveztünk, elkezdtük a szervez(ked)ést. Ebben nagy segítségünkre volt az Erdődi Petőfi Kör és a vár fenntartója, az Erdődi Önkormányzat. Támogatásukat ezúton is köszönjük.Természetesen mi is kivettük a részünket a kastély- illetve várnap népszerűsítéséből.
Mivel akciónk kicsiknek és nagyoknak egyaránt szólt, a városszerte kiragasztott programhirdetőkön kívül, készítettünk saját kezűleg is plakátokat, valamint kétfajta meghívót, hogy üzenetünk minél személyesebb hangvételű legyen.
Így készítettük a plakátokat:
Mielőtt a jeles napon, 2011. november 11-én lezajlott eseményeket részletesebben bemutatnánk, röviden felvázoljuk a kastélynap „forgatókönyvét”:
09.00: "A vár, ahogyan mi látjuk" - rajzverseny és egyéb kézműves tevékenységek gyerekek számára
10.30: Vártörténeti kiállítás
11.00: Vártúra Lukács Gyöngyi tanárnő, az Erdődi Általános Iskola aligazgatójának vezetésével
11.45: "Álldogálok a tó partján" - emlékezés Petőfi Sándorra az obeliszknél
12.30: "Vár-lak" - vár- és helytörténeti vetélkedő
14.00: "Gróf Károlyi Sándor lakomája" - ünnepi ebéd sváb ételféleségekből, mellyel a svábok betelepítőjének és a vár építőjének adózunk tisztelettel
15.30: "Múlt, jelen, jövő" vártörténeti tanácskozás a Kultúrotthonban
- köszöntőt mond Szakács Imre alpolgármester
- Sike Lajos, újságíró: Tollasodásom története (könyvbemutató)
- Szőcs Péter régész, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatója: Az erdődi vár az ásatások tükrében
- kötetlen beszélgetés az egybegyűltekkel a vár jelenéről és jövőjéről
17.30: Dr. Bura László, nyug. egyetemi tanár, az "Erdőd nyolc évszázada" című könyv szerzője: A vár története
18.00: "A vár mindenkit vár" - Erdőd lányainak bemutatkozása
19.00: "A költő visszatér" ünnepi műsor
- verscsokor Petőfi Sándor Erdődön írt költeményeiből
- magyar és sváb néptánc
- énekkórus
20.00: Batyusbál és táncház
A kastélynap rajzversennyel s egyéb szórakoztató tevékenységekkel indult, óvodában és iskolában egyaránt. A rajzokon a gyerekek azt kellett ábrázolják, milyen lesz a vár a renoválás befejezése után, kicsik (I-IV. osztályosok) és nagyok (V-VIII. osztályosok) körében is rengeteg kiváló munka keletkezett, nagyon nehéz volt felállítani egy rangsort, mert mindannyian a tőlük telhető legjobbat nyújtották.
Bábokat is készítettek és rögtönzött bábjátékot mutattak be vele, de volt számukra zenés előadás meg kincskeresés is. Akik a leghamarabb találták meg az elrejtett tárgyakat, jutalomban részesültek, szerintünk ez is egy nagyon motiváló tényező volt.
Ezután a vártörténeti kiállítás megnyitója következett, mely a gazdag képanyagon kívül értékes információkkal szolgált minden érdeklődő számára. Az általunk összeválogatott képanyag, amely még három hétig lesz megtekinthető, a várat és építésének történetét mutatja be a kezdetektől napjainkig. Közben egy kivetítőn az általunk készített, hanganyaggal ellátott power pointos bemutató kísérte és magyarázta a képeket, de csapatkapitányunk, Magyar Petra is készségesen válaszolt a kérdésekre. Minden személy, aki a kiállítást megtekintette, egy, a várhoz fűződő legfontosabb eseményekről készített kis összeállítást kapott ajándékba.
Erdőd lányai és a velünk tartó érdeklődők elmentek a várhoz is, ahol Lukács Gyöngyi tanárnő, az Erdődi Általános Iskola aligazgatója tartott bemutatót Erdőd és a vár történetéről, valamint a hozzá kapcsolódó érdekességekről. Minthogy a vár még mindig felújítás alatt áll, el van kerítve és csak december elején fogják befejezni a munkálatokat, magába az épületbe nem tudtunk bemenni. Reméljük, majd a következő kastélynap alkalmával, melynek ötlete már a délelőtt folyamán felmerült, erre is sor kerül...
A közelben levő obeliszknél Petőfi Sándorra emlékeztünk, azon a helyen, ahol a „Te vagy, te vagy, barna kislyány..." című versét írta és titokban az ő Júliájával is találkozgatott, mivel a zord apa, Szendrey Ignác elől bujkálniuk kellett kapcsolatuk elején. Csapatunk tagjai pedig egy-egy szál fehér rózsával tisztelegtek e híres szerelem előtt, mely végül legyőzte az előtte tornyosuló akadályokat. Visszafelé menet a központba megálltunk Károlyi Sándor szobránál is, benne, mint azt már előző írásainkban is említettük, az erdődi svábok letelepítőjét tiszteljük.
A vár- és helytörténeti vetélkedő, amely nem véletlenül kapta a „Vár-lak” elnevezést, mivel kisiskolástól nagy diákig minden korcsoportban meg lett hirdetve, érdekes próbák elé állította a résztvevő csapatokat. A tárgyi tudást igénylő próbák mellett voltak ügyességi feladatok is: puzzle (itt nehezebb dolga volt azoknak, akik régebbi képeket kellett összerakjanak), valamint versírás előre megadott szavak felhasználásával. Általános tetszést aratott, mikor azt a jelenetet kellett előadják, melyben Petőfi Sándor megkéri Júlia kezét annak édesapjától, Szendrey Ignáctól vagy az, amikor elbúcsúzik feleségétől, hogy életét adja a hazáért. Az izgalmas verseny után került sor Károlyi Sándor lakomájára, amelyen azonban nem főúri ételek, hanem sváb specialitások kerültek terítékre, tyúkhúsleves sváb gombóccal, húsos, káposztás knédli*, krumplis és lekváros strudli, spunkernudli** és végül, de nem utolsósorban unkréc, azaz császármorzsa. Ezután jófajta erdődi borok kerültek elő, királyleányka meg rizling, városunkban ugyanis a vörösborok nem annyira elterjedtek.
*A knédli kézzel sodort, horkává csipegetett tészta. **A spunkernudli lisztből és főtt krumpliból készül, sóval, cukros tejben felfuttatott élesztővel, egy tojással. Az összegyúrt anyagból kicsi patkó formákat sodornak, kelni hagyják, megfőzik, majd pirított prézliben megforgatják.
A délutáni program legfontosabb része a vártörténeti tanácskozás volt a Kultúrotthonban. Szakács Imre alpolgármester köszöntőbeszéde után Sike Lajos könyvbemutatója következett. A „Tollasodásom története" című könyv szerzőjéről tudni kell, ő az elsők között emelt szót azért, hogy a várban a felújítás befejezése után Petőfi Múzeumot kell létrehozni.
Szőcs Péter régész, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatója a vár régmúltjáról, valamint a renoválásokat megelőző ásatások eredményeiről tartott igen érdekes power pointos bemutatót. Két részlet következik a tanácskozásból, melyet a hosszú időtartam miatt nem teszünk fel teljes egészében.
A tanácskozást lezáró beszélgetésen sok érdekes kérdés felmerült, például, hogy nem ártana ott is ásni, ahol egykor a cselédházak voltak és milyen célokra lehetne használni a felújított várat. Ez majd következő írásunk témáját képezi, ezért itt nem is megyünk bele a részletekbe.
Ugyanakkor dr. Bura László nyugalmazott egyetemi tanárral, az "Erdőd nyolc évszázada" című könyv szerzőjével a várról, a várnak a helyi közösségben betöltött jelentőségéről beszélgettünk.
Habár előzőleg mindent megtettünk rendezvényeink és a vár ügyének népszerűsítéséért s ebben a helyi Petőfi Kör is nagy segítségünkre volt, az érdeklődőknek még egyszer ismertettük céljainkat, a versenyen való részvételünk lényegét, melyet a kastélynap jelszavának lehetne tekinteni: AZ ERDŐDI VÁR MINDENKIT VÁR!
"A költő visszatér" elnevezésű ünnepi műsoron, melyen Erdőd lányai s mások Petőfi Sándor Szatmár megyében írt verseit szavalták, pl. "Falu végén kurta kocsma", "Kard és lánc", "Ne bántson az meg...", sváb néptánccsoport és énekkórus is fellépett.
Ezután batyusbál következett az idősebbek, táncház pedig a fiatalok számára. Sokáig buliztunk ennek a hosszú napnak a végén, de legalább kiengedtük magunkból a feszültséget.
Rendezvényünk csaknem valamennyi résztvevője egyetértett abban, hogy jó lenne, ha a felújított vár nem pusztán egy magányos sziget lenne fennt a domb tetején, hanem Erdőd szerves része, ahol a jövőben különböző kulturális programok zajlanak majd. Továbbá annak is többen hangot adtak (lásd vendégkönyv), hogy minden évben kellene rendezni kastélynapot, mert csak így lehet tenni a várért, minden korosztályt (az óvodáskorúaktól az idősökig) mozgósítani, a vele kapcsolatos tevékenységekbe belevonni.
Megjegyzések:
Mivel az erdődi vár jelenleg felújítás alatt áll és el van kerítve, a feladat azon pontjának, hogy a kastélynapot a közelben, esetleg az udvaron bonyolítsuk le, nem tudtunk eleget tenni. A későőszi időjárás sem tette volna lehetővé egy nagyszabású szabadtéri rendezvény megvalósítását, kastélynapunk legfontosabb helyszínei tehát az erdődi óvoda, az iskola és a kultúrotthon voltak. Nem titkolt szándékunk volt az is, hogy az egészen kicsiknek szervezett programokon kívül, ne valamiféle zsibvásáros, lacikonyhás, városnaphoz hasonló dolgot hozzunk tető alá, hanem tényleg a várról, annak történetéről, közösségben betöltött szerepéről s a vele kapcsolatos megoldásra váró problémákról essen szó.
Sajnos az összes videót, amely a kastélynapon készült, nem tudtuk feltölteni, nagy terjedelmük miatt, de folyamatban van vágásuk és hamarosan megtekinthetőek lesznek a videómegosztó csatornákon (YouTube és Vimeo).
Lehet, hogy páran fel fogják tenni a kérdést, miért pont a "Zorba, a görög" című Kazantzakis regényből választottunk mottót. Mi úgy gondoljuk, hogy a jó ügyek megvalósításához valaki(k)nek meg kell tenniük az első, olykor bátortalan lépéseket. Az elindulás soha nem megy könnyen, de összefogás és jóakarat által nagy dolgok jöhetnek létre...