„Kik érted haltak szent világszabadság”
2011. november 6-án, e több szempontból is nevezetes napon szerveztük meg Magyarberkeszen a Péchy udvarház napját. Eleve úgy hirdettük meg és úgy hívogattuk a falu lakóit erre az ünnepélyre, hogy kihangsúlyoztuk: számunkra ez a nap hármas ünnepet jelent.
A Berkeszi Katonák csapata a feladat meghirdetésének pillanatától kezdve tervezte és szervezte ezt a fontos ünnepnapot. Megkértük a tanárokat, hogy hirdessék ki az iskolában a gyerekeknek, mikor és hol fogjuk megtartani a nagy eseményt, a lelkipásztort felkértük, népszerűsítse a hívek között az alkalmat, ezen kívül plakátok kihelyezésével és szórólapok osztogatásával próbáltuk hívogatni a falu lakosait.
Örömmel vettük tudomásul, hogy az emberek komolyan vették ezeket a hívogatásokat, és boldogan láttuk, hogy azon a napfényes november 6-i délelőttön milyen sokan jelentek meg az általunk szervezett ünnepségen.
Magyaberkesz faluközösségének, ahogy azt már az elején is említettük, november 6-a hármas ünnep.
Először is megemlékeztünk nagy magyar költőnkről, Petőfi Sándorról, aki 164 évvel ezelőtt itt, Magyarberkeszen, írta meg a „ Véres napokról álmodom”c. versét. A verset csapatunk egyik tagja, Gellén Máté, el is szavalta. Szintén a költő emlékének adóztunk, akkor, amikor a csapat egy másik tagja, Fodor Orsolya, Petőfi egy másik gyönyörű versét adta elő.
Ünnepünk második momentumaként Katona Miklósra, Magyarberkesz egykori földbirtokosára emlékeztünk, aki 1848 novemberében a szatmári honvédek vezéreként sereget szervezett az osztrák hadsereggel szemben. A sereg innen, a magyarberkeszi református templomból indult a dési csatába.
De akár Petőfi Sándorra, akár Katona Miklósra emlékeztünk, mindigvégig azt tartottuk legfontosabb feladatunknak, hogy kihangsúlyozzuk, hogy milyen szerepet játszott az ő életükben a Péchy kúria. Feljegyzésekből tudjuk például, hogy Petőfi nem egyszer megfordult az udvarházban, Katona Miklós pedig egykori tulajdonosa volt az épületnek.
Mivel pedig ünnepségünk fő célja az volt, hogy a Péchy kúria napját megtartsuk, a hátralevő időben magát ezt a monumentális épületet próbáltuk közelebb vinni az emberekhez. Próbáltuk előadásokkal, beszélgetésekkel minél inkább megismertetni a faluközösség tagjaival a kúria történelmét, dicsőséges és kevésbé fényes korszakait, valamint igyekeztünk meggyőzni a jelenlevőket, hogy mindnyájunknak büszkéknek kell lennünk rá, és tenni azért hogy az épületnek legyen jövője is.
Az ünnepség végén egy koszorút helyeztünk el a kúria falán
.