Így éreznek azok a gyerekek, fiatalok, akik ezen a verőfényes novemberi délután gereblyével, seprűvel, lapáttal, kosárral kivonultak a kastélykertbe.
De ne szaladjunk ennyire előre, tekintsünk vissza egy kicsit a múltba, nézzünk csak utána, kié is volt ez a kastély az elmúlt több, mint öt évszázad alatt?
1482-ben Károlyi Lancz László felépítette a kőházat családja számára. Apárol fiúra szállt az épület, minden utód tette a dolgát, megóvta, ha kellett javította, erősítette, vagy átépítette az épületet. 1597-ben Károlyi Mihály vár alakban megerősítette a törökök ellen, 1704-ben Károlyi Sándor a labancok által lerombolt várat helyreállította és díszesebbé alakította, 1794-ben Károlyi József lebontotta a várat és a kor ízlésének megfelelő barokk kastélyt épített, 1894-ben Károlyi Pista megtoldja a barokk kastélyt hét toronnyal, befedi annak belső udvarát, kialakítván a kastély mai formáját. 1917-ben meghal Károlyi Pista, a kastélyt leánya Melinda (Károlyi Gyula miniszterelnök felesége) örökölte meg.
Aztán jött Trianon, szomorú évek, évtizedek, majd 1940...
Melinda úgy döntött, hogy a kastélyt a Magyar hadseregnek adományozza. Decemberben megírták az adományozási szerződést, aztán 1941 tavaszán a hadsereg komoly javítási munkálatokat eszközölt a kastélyban. Szeptemberben beköltöztek a kadétok a Károlyi István Honvéd Fiúnevelő Intézetbe. 10 és 18 éves fiúk, többnyire tisztek gyerekei. A kastélyban laktak, a piarista iskolában tanultak, katonai kiképzést és nevelést a kastélyban kaptak. Először voltak gyerekek, fiatalok a kastélyban. A napjainkban hetven-nyolcvan esztendős kadétok kiadták emlékirataikat Díszmenet címmel. Az akkor kisebbek szerint rémalom volt az időszak, amit a kastélyban töltöttek, mások szerint pedig a kastélyban kapott nevelés tette őket erős, minden akadályt legyőző sikeres emberekké. Aztán jött 1944, a kadétok menekültek.
Néhány zűrzavaros év után újból fiatalok lakják a kastélyt, bentlakásos Állattenyésztési Szakközépiskola lett. Az 50 éves érettségi találkozójukat a kastélyban ünneplő véndiákok szerint, rend és fegyelem volt az iskolában, a parkettes tantermekbe és hálószobákba csak papuccsal volt szabad bemenni. A lovardában a gyakorlati oktatás tárgyát képező állatokat gondoztak. Mindössze néhány évig működött ez az intézmény is.
Aztán az 50-es évektől kezdődően kulturális intézménnyé vált a kastély. Az emeleten a városi múzeum kapott helyet, termeiben állandó régészeti és természettudományi kiállítással, valamint a városi könyvtár. A földszinten a Pionírház szakkörei és a Kultúrház működött. Fiatalok generációi nőttek fel itt, töltötték szabadidejüket hasznosan, értelmesen.Fúrtak, faragtak, festettek, zenéltek, táncoltak, az itt töltött évek egész életükre hatással voltak.
1994 és 2004 között a kastély a Szatmári Megyei Múzeum adminisztrálásában volt. 1996-ban minisztériumi támogatással javítási munkálatok kezdődtek a kastélyban. Kiköltöztették a földszinten működő kultúrházat és megkezdték a vakolat leverését, a tető részleges javítását. Sötét és kihalt lett a kastély, turisták látogatták a muzeumot, de már nem szűrődött ki zene a próbatermekből, már nem nyüzsögtek gyerekek, fiatalok a folyosókon, mindez 2004-ig.
2004-ben a kastély visszakerül a helyi önkormányzat adminisztrálásába. Kezd felébredni a kastély.
Annak ellenére, hogy az egész földszint vakolatlan és az 1996-os munkák nyomát magán viseli, délutánonként táncpróbákat tartanak, sőt a táncgála folytatásaként báloznak a fiatalok.
A táncháztalalkozót fogadás követi, a koncertek, a kiállítások megnyitói sok embert vonzanak.
2006-ban Magyarország 10 millió forintos támogatásából restaurálják a kastély kápolnáját és kiállítótermét. A kápolnát ökumenikussá szentelik, esküvőket tartanak benne.
2008-ban a ROP keretében az önkormányzat "Középkori vásárok körforgása Észak Erdélyben" címmel EU-s támogatást nyer a nagykárolyi Károlyi Kastély teljes és az erdődi vár részleges restaurálására. A kolozsvári UTILITAS, az épített örökség rehabilitációjával foglalkozó kutató és tervező központ elkészíti a tehnikai terveket és 2009 decemberében elkezdődnek a felújítási munkálatok. A munkálatok költségei összesen 5.200.000 EURO, amiből a Károlyi kastélyra 4.446.000 EUROt, az erdődi várra 754.000 EURO-t költenek. Ebből EU-s támogatás 85%, állami támogatás 13 % , az önkormányzatok 2 % önrésszel járulnak hozzá.
A pályázat célja újra működtetni a kastélyt, létrehozni egy a kulturális turizmust népszerűsítő központot, a meglévő funkciókat újakkal bővíteni. Az építészeti munkálatok terv szerint decemberben fejeződnek be. Napjainkban zajlanak az utolsó simítások az épületben. Nem kis munka eltakarítani az épület körül összegyűlt szemetet. Az állandó takarékossági megszorítások miatt a közterület fenntartó cég alkalmazottai már alig győzik. Az épületet körülvevő sáncot is rendbe kell tenni, annak ellenére, hogy erre már nincs páyázati pénz.
És itt jövünk mi Karvalyok.
Az volt a feladat, hogy szervezzünk kastélynapot, az épületben vagy annak környezetében. Mi úgy gondoltuk, hogy most még nincs lehetőség egy rendezvény szervezésére, mivel az épületbe jelenleg még nem tudunk belépni a restaurálás miatt.
Most aki tud az jöjjön segítsen, hogy a decemberi átadóra ragyogjon a kastély és környezete. Megkerestük az Elméleti Líceum igazgatóját, és az iskola diákjait és megkértük őket, hogy akinek jelent ez a kastély valamit, szánjon rá egy néhány órát szabadidejéből.
Hisz nem csak a turisták kedvéért restauráltak, hanem "a mienk is lesz ez a kastély": a megyei múzeum kiállítótermei mellett, lesznek kézműves és tematikus alkotóműhelyek, az ott létrehozott alkotásokat kiállítótermekben csodálhatják majd meg a város lakosai, de persze a turisták is. Lesznek próbatermek ahol újból lehet zenélni és táncolni, aztán a próbák eredményeként előadásokat, koncerteket tartani, táncesteket szervezni. A bálokon fel lehet venni a nagyestélyit és a frakkot, és megtapasztalni, hogy a diszkón kívül van másféle szórakozás is. Az irodalmi kávézóban és teázóban el lehet beszélgetni halk zene mellett. A lovagteremben megtartandó konferenciák, nem mindig lesznek zártkörűek, hanem nyitottak a fiatalok felé, ahol szembesülhetnek napi gazdasági, társadalmi, szociális problémákkal, hisz nemsokára ők is belépnek a felnőttek világába. A kápolnában egyházi események, esküvők lesznek, biztos sokunk már álmodozik arról, hogy ott mondjak ki a boldogító igent. A Károlyi család emlékszobáiban szembesülhetünk a történelemmel, azzal amit az iskolában évtizedek alatt több generációnak nem tanítottak meg.
Nos, hát itt vagyunk, november 15-e délutánján, jöttek a diákok, gereblyével, seprűvel, lapáttal, kosárral és dolgoztak, úgy, ahogy ez a képeken látszik, hisz "a mienk is a kastély".
Mindannyian, mi Károlyiak büszkék vagyunk, hisz most már párját ritkítja ez a kastély, nemcsak Erdélyben, hanem Európában is és egy keveset már mi is tettünk érte.