A WEBkastély versenyben való részvétel az „apródok" csapata számára számtalan tapasztalattal szolgált, sok mindent megismertünk a Danielek és a kastély múltjából, és arra serkentett minket is, hogy kicsit intenzívebben figyeljünk annak jövőjére.
A második próba során megszólaltatott riportalanyok nyilatkozataiból is kitűnt, hogy a közösség tagjait is foglalkoztatja a jövő. A tulajdonosváltást követő pár évben volt alkalmunk már többször is önfeledten szórakozni, együtt lenni, élvezni azt, hogy ismét megnyílt a kastély közösségi térként is a falu lakossága számára, bepillantást nyerni a kastély múltjába, a reneszánsz világába, de csak nagy vonalakban volt rálátásunk a kastély jövőjével kapcsolatos tervekre.
E felismerésnek köszönhetően javasoltuk a tulajdonosoknak egy olyan közösségi beszélgetés szervezését, mely a kastély elképzelt jövőjéről tájékoztatja az embereket és elindít egy párbeszédet, amelynek köszönhetően talán egy közös jövőkép is kirajzolódhat.
Mint ahogy eddig is, minden kezdeményezésben, most is teljes nyitottságra találtunk a tulajdonosok részéről, akiknek pártfogását a kastélynap egész rendezvénye elnyerte.
A „jövőműhely" mellett azonban, természetesen szem előtt tartottuk azt is, hogy szórakozásra, kikapcsolódásra is alkalma nyíljon az érdeklődőnek. Amellett, hogy igyekeztünk minden korosztályt megszólítani a rendezvényünkkel, arra is próbáltunk figyelni, hogy ne csak passzív résztvevőként, hanem aktívan kapcsolódjanak be programunkba.
Az apródok által minden családhoz eljuttatott levél a mellékelt program mellett ilyen irányú felhívásokat is tartalmazott:
Járuljon hozza "Rendezzük be a kastély egy szobáját egy napra " programunkhoz. Ha vannak olyan régi tárgyai, melyek akár a kastély egy szobájának korhű berendezési tárgya is lehetne (Olasztelek múltjával kapcsolatos emlékek, régi használati vagy berendezési tárgyak, fényképek, könyvek vagy bármi más), azt hozza el szombaton 13 óráig, és mi kiállítjuk.
Készüljünk együtt a kastély jövőjére! A verseny során készített interjúkban Önök elmondták nekünk, hogy nem ismerik pontosan az új tulajdonos jövőbeni, kastéllyal kapcsolatos elképzeléseit. Ezt a hiányt szeretnénk most pótolni a szombat délutáni beszélgetéssel. Ugyanakkor a tulajdonos is elmondta, hogy azt szeretné, ha a kastély nem egy magányos sziget lenne a falu szívében, hanem annak szerves része, és hogy továbbra is számít a helybéliek támogatására, és arra, hogy együttesen új lehetőségeket teremtsenek a falu számára. Kérjük vegyen részt ezen beszélgetésen, mondja el ötleteit, és készüljünk együtt a jövőbeni lehetőségekre, legyen az együttműködés, munkahely vagy közös program!
Emelje a Retró-buli hangulatát! Sokan mesélik, hogy nem is olyan régen, a kastély kedvelt szórakozóhelye volt az ifjúságnak, sok kellemes élményt meséltek az itt tartott bulikról. Most esély van újra átélni azokat az estéket. Nem kell semmi más csak eljönni, esetleg egy kosárkában a jó hangulathoz szükséges italokat hozni. Amennyiben lapul még otthon egy kazetta, hangfelvétel az akkori bulik zenéjével, hozzák magukkal hogy ezáltal is közelebb hozzuk azokat a nosztalgikus éveket. És persze hívják el barátaikat, akikkel valamikor együtt szórakoztak!
Bár nem jelezte ágyúdörgés az olaszteleki Daniel kastélyban, november 12-én, délben kezdődő programokat, a déli harangszó is bőségesen elég volt ahhoz, hogy az óvodás és iskolás gyerekek serege percnyi pontossággal benépesítse a kastély egy behevített termét.
A kellemes gyerekzsivaj előcsalogatta a sarokban félénken meghúzódó öreg királyt, aki elmesélte lánya és a békakirály történetét, melynek szereplői, a királylány, királyfi és a béka bábját a lelkes gyerekcsapat el is készítette kartonból és hurkapálcából.
Akik nem fértek az asztalok köré, vagy gyorsabban elkészültek munkájukkal, azokat az udvaron már várták az egyszerű, középkori gyerekjátékok, ahol ügyességüket tehették próbára a vezényszóra való menetelésben, patkóval, labdával való célba dobásban, kötélhúzásban. Akiknek pedig elfogyott a türelme, vagy túl kicsinek bizonyultak a kinti játékokhoz, azoknak folyamatosan lekötötte figyelmét a külön erre a célra berendezett játszó-sarok.
Hogy mennyire helytálló gondolat volt a mesék és az egyszerű gyerekjátékok felé terelni a kastélynap gyerekeknek szánt részét, kitűnik abból is, hogy a felkérésünkre készített rajzok „Ilyennek látom a kastélyt..." címmel, megjelenítették, hogy a már egy számítógépes játékokon felnövő generáció életében ezek a dolgok lassan háttérbe szorulnak. Viszont érdekes volt látni azt, hogy a kastély, vagy az általa megjelenített múlt a gyermekek egy-fajta önazonosságának kifejezője is.
A két népes csapat mellé, mely gyakorlatilag magába foglalta a falu szinte teljes gyermeklétszámát, jól jött az anyukák, nagymamák, de még apukák segítsége is.
A tulajdonosok által kitalált és levezetett kincskeresés próbája igazán felpezsdítette a hangulatot. Az időközben csatlakozó ifjakkal is kiegészülő, négy csapatnyi kincskereső keresztül-kasul bejárta és felkutatta pincétől padlásig a kastély minden zegét-zugát, csalafinta útmutatások és rejtvények segítségével követte a kincshez vezető utat.
De nem csak az elrejtett „arany és gyémánt" volt az, amivel gazdagabbak lettek, hanem a kastély és története számos apró részletével is gyarapodtak a résztvevők.
A játék hevében megfáradt seregeknek jól esett osztozkodás közben a meleg tea és az édeskés harapnivaló.
A derültséget keltő, csapatépítő játékok mellett a „megtermettebbek" kipróbálhatták az íjjal való bánás tudományát is.
Rövid kis pihenő után ismét benépesültek a termek. A nagyterem közönsége előtt felsorakoztak az olaszteleki reneszánsz csapat furulyásai és énekesei és a bemutatott virágénekekkel a kastélyhoz is kapcsolódó reneszánsz kor estéinek hangulatát idézték fel.
Az őket követő három pár, az olaszteleki Hajnalcsillag néptáncegyüttes táncosai, „palotás" táncukkal egy másik korba röpítették a közönséget. Mindkét előadás méltán kiérdemelte a jelenlévők tapsát.
A felsorakozó apródoknak nem kellett különösebben bemutatkozniuk a résztvevők előtt, hiszen szinte kivétel nélkül hallottak mindannyian a versenyről. Ennek ellenére, nagy érdeklődéssel követték mind a versenyről, mind az általuk teljesített próbákról szóló beszámolót, tekintették meg a próbákhoz készített kisfilmeket.
Az apródok csapata a verseny próbáinak témájához hasonlóan, három, általuk írt rövid kis tréfás jelenettel elevenítette meg a kastély múltjának, közelmúltjának és jövőjének egy kis momentumát, a jelenlévők nem kis derültségére.
Mivel azoknak is meg szerettük volna adni a lehetőséget, hogy kifejezzék tetszésüket az apródok munkájával kapcsolatban, akiknek nincs internetes hozzáférésük, és nem követhetik a verseny menetét, a kézbesített meghívók mellé, családonként egy-egy kinyomtatott Facebook „Tetszik" ikont is mellékeltünk, melyet kértünk, hogy a csapatot támogatandó, hozzon magával az ünnepségre. A taps mellett, jól eső biztatás volt a ki csapat tagjainak a ládikában összegyűlt közel 100 „lájk" is.
E kis műsort követően a résztvevők a meleg teát és kalácsot kínáló asszonyok, majd az „Egy napra berendezett szoba" felé vették útjukat.
A falubeliek segítségével, korabeli bútordarabokkal, használati tárgyakkal berendezett kis szoba nem csak a kastély egykori hangulatát érzékeltette, és azt, hogy mennyivel másabb hatása van a csupasz falaktól eltérően élettel is megtöltött kastélynak, hanem felhívta a figyelmet arra is, hogy milyen sok régi érték van a birtokunkban, amelyek akár egy kastély rangjához is méltóak lennének.
A kastély jövőjére vonatkozó beszélgetés első részében a tulajdonosok részletesen bemutatták a kastéllyal kapcsolatos elképzeléseiket, terveiket, úgy a felújítást, mint a működtetést és hasznosítást illetően, hangsúlyozva, hogy a kastély továbbra is a közösségi rendezvények egyik színtere kíván maradni. Az ezekhez az elképzelésekhez kapcsolódó beszélgetés pedig felszínre hozta azokat a lehetőségeket, amelyek a kastélyszálló működésével megnyílnak a település lakói előtt. Jó kiindulási pont az együttműködés lehetőségére a helyi hagyományőrző csoportok, a reneszánsz csapat, a tánccsoport eddigi tevékenysége is, melyek aktív szereplői lehetnek a kastély mindennapjainak, de helyet kapnának benne a helyi, tradicionális termékek, értékek megteremtői is.
A beszélgetésben, melybe gyerek és felnőtt egyaránt bekapcsolódott körvonalazódni kezdett egy jövőkép, mely előre vetíti a szálló és a település, de a kistérség közötti szoros együttműködés lehetőségeit. Ugyanakkor e beszélgetés nyomán elindulhat egy olyan tervezési folyamat, amely a felújításhoz szükséges időszakban segít időben felkészülni e rendkívüli lehetőségre. Hogy a közösség ne csak együtt éljen a kastéllyal, hanem éljen az általa felkínált lehetőségekkel és hozzáadott értékeivel gazdagítsa azt.
A napot a beszélgetések során sokat emlegetett, egykori szórakozási lehetőséget felelevenítő retró-buli zárta, mely a több mint félszáz felszabadultan táncoló fiatalnak nem csak a 70-80-as évek zenéjéből adott ízelítőt, hanem megéreztette, hogy ahhoz, hogy jól érezzék magukat nem különleges körülmények, hanem olyan közös élmények kellenek, mint ez a mai nap, amikor, ha ez alkalommal csak egy napra is, de a jövő ízelítőjeként, közösen élettel töltöttük meg a kastélyt.
A rendezvényt követően megszólaltatott résztvevők is ezt az érzést keltik bennünk!
Gyerekrajzok az olaszteleki Daniel kastélyról