Amikor a Kornis kastély jövőjéről kellett gondolkodnunk az első dolog az volt, hogy felhívtuk a Budapesten élő gr. Kornis Gabriellát, és felajánlottuk neki segítségünket, a most romokban álló kastély jövőjének megtervezéséhez. Mivel ötleteink tetszettek neki, elkezdődhetett a tervezési szakasz. Rögtön az anyagiakra gondoltunk, így utánanéztünk a forráslehetőségeknek és megtudtuk, hogy kastélyunk tulajdonosa, több helyen pályázhat, találtunk is egy pályázatot, a ROP Regionális Operativ Programban a Fenntartható fejlődés és a turizmus fejlesztése elnevezésű prioritási tengely keretén belül a kulturális örökség restaurálására is lehet pályázni, még ha most nincs is aktuális kiírás.
Ahhoz, hogy jövőbeli tervünk megvalósítható legyen, restaurátor segítségével mértük fel, hogy a Kornis kastély nagyrésze csak így, romjaiban konzerválható, viszont át lehet menteni épségében az épület keleti szárnyát, a bejárati bástyát, valamint a szökőkutat. A kastélyhoz tartozó kúria is felújítható, ott sokáig iskola működött, viszonylag jó állapotban van. Arra koncentráltunk, hogy jövőbeli elképzelésünk megvalósítható legyen, ezért olyan központ létrehozására gondoltunk, amely minél többfajta kulturális és turisztikai programot tudjon fogadni, ezzel elősegítve a kastély fennmaradását is.
Projektünk szerint a kastélyban és környékén létre lehet hozni egy élménypedagógián alapuló Kalandterápiás Központot.
Mivel háttérintézményünk, a Téka Alapítvány szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeket fogad be, a Kornis kastély 2020-ig alapítványunk társintézményévé válhat, ezzel segítve az alapítvány munkáját.
Az élménypedagógián alapuló kalandterápiás programunk a célzott diagnosztikai lépéseket követően azokat az egyéni és szociális kompetenciákat fejlesztené, amelyek erősödésétől az agresszív viselkedés mérséklődése lenne várható. Célcsoportunk érzelmi, viselkedési problémával érkező gyerekek, fiatalok lennének, akik valahol elakadtak, az alkalmazkodásuk sérült örökletes és/vagy környezeti hatások miatt.
Kastélyunkat úgy alakítjuk ki, hogy a korszerű kalandterápiás eszközök segítségével táboroztatni tudjuk a sajátos nevelési módszereket igénylő gyerekeket.
A kastély keleti szárnyát tornateremmé alakítanánk át, a kastély melletti kúriát pedig szállás- és étkezőhellyé. A kastély mellett levő fotballpályára lovardát tervezünk, mivel az állatok, de különösen a lovak segítik a táborozóinkat, hogy jobban egymásra figyelhessenek, törődjenek egymással, és jobb emberré váljanak, ugyanakkor mivel a gyerekek nagyrésze faluról származik ez kapcsolatot teremthetne a látszólag különálló paraszti kultúra és a valamikori arisztokrata világ között, kiegyenlítené a történelem során egymástól ideológiák által elidegenített társadalmi rétegeket.
A kastély udvarára kalandterápiás játszóteret tervezünk, specifikusan felszerelt természetes anyagokból készült mászókákkal, csúszkákkal, így a kisgyerekek számára is élményszerű lenne.
Másrészt ugyancsak élménypedagógiai pályán maradva lehetőséget biztosítanánk olyan történelmi jásztóházak lebonyolítására (a meghirdetett program neve lehetne: „Egy gróf(kisasszony) mindennapjai", amelyek kitérhetnének a kastély múltjának a „megélésére". Pedagógus és történész szakemberek bevonásával újra lehetne élni a kastélyban élők mindennapjait is akár, hiszen ismerjük Gabi néni kedvenc ételeit, tudjuk hogyan folyt le egy hétköznapja, ismerjük a gróf hóbortjait, és mindezeket képek, kisfilmek, hangzóanyagok segítségével újra elő tudnánk varázsolni. A résztvevő gyerekek a korabeli ruhákba öltözve átélhetnénk egy grófkisasszony mindennapjait itt a kastélyban.
Látványtervünkre megpróbáltuk lerajzolni, hogy elképzelésünk szerint hogyan is néz majd ki kastélyunk a közeljövőben. A tereket, termeket úgy próbáltuk kialakítani, hogy a kastély a kalandterápiás táborainkon kívül minél több program befogadójává válhasson így például pedagógus továbbképzőket, felnőtt-képzéseket, nyári akadémiákat, kézműves-, vagy néptánctáborokat is szervezhetünk. Ugyanakkor célunk, hogy a Kornis kastély azoknak is kikapcsolódásuk helyéül szolgálhasson, akik a kultúrturizmust gyakorolják, a Kastély része lévén egy olyan kulturális turisztikai hálózatnak, amely elválaszthatatlan a régió értékeitől.
Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet a helyi közösség és a kastély között normalizálódhasson, vagyis feloldjuk az emberekben lévő gátakat, félelmeket, szégyenérzetet, úgy terveztük, hogy az alkalmazottakat (szakácsok, takarítók, biztonsági őrök, állatgondozók ) a szentbenedeki közösségből választanánk ki.
Köszönjük, hogy részt vehettünk ezen a versenyen, mert ezáltal rengeteg olyan ösvény indult el bennünk, amely reméljük úttá szélesedve összekötheti a múltat a jelennel, és a hagyományt a mi mai modern életszemléletünknek megfeleltve éltetheti tovább, hiszen ezek a kincsek a mi közös kincseink, és csak akkor élnek, ha mi éltetni tudjuk őket.
