Az erdődi várról tudni kell, hogy már 2006-ban megkezdődött a műemlék régészeti feltárása, Európai Uniós pályázati forrásokból pedig 2009 óta zajlanak a helyreállítási munkálatok. A terveknek megfelelően legkésőbb egy hónap múlva befejeződik a vár restaurálása, amely ismét méltó dísze lesz Erdődnek és a környéknek is.
Lesz tehát egy szépen felújított várunk, melyet a helybeliek és mindenki más szerint is nagyon sok mindenre fel lehet majd használni. Akárhány embert megkérdeztünk, kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy a turisták, akik Szatmár felől, de akár más irányból is Erdődre érkeznek, legelőször a várat tekintik meg. Éppen ezért köré kell csoportosítani a látnivalókat. Szőcs Péter múzeumigazgató szavaival élve, kiaknázatlanul hagyni ezt a frissen renovált várat, túl nagy luxus lenne, de nem is célja senkinek.
Mi, Erdőd lányai és a helybeliek is úgy gondoljuk, hogy a várturizmus fellendítésében két pillérre lehet szimbolikusan építkezni: a sváb telepítésre és a Petőfi-kultuszra.
Károlyi Sándor, mint tudjuk, betelepítette a svábokat Erdődre, szobra is van a vár közelében, ezért jó lenne a közelben egy sváb tájházat létrehozni. A kastélynapi tanácskozáson Sike Lajos újságíró úgy fogalmazott, hogy Károlyinak köszönhetően lett Erdőd „sváb fészek", a svábok egy magasabb kultúrát hoztak magukkal, mint ami itt volt, ezért is kellene ilyen módon emlékezni rájuk.
A múzeumként funkcionáló tájház szükségességét a XX. századra jelentősen megfogyatkozott sváb néprajzi emlékek további eltünedezése is alátámasztja. Minthogy az eredeti házak igen tágasak voltak, akár négy kis helyiséget is be lehetne itt rendezni.
A tornácról belépve a látogatót az egykori sváb öltözéket viselő életnagyságú viaszfigurák, valamint a Szatmár megyei svábok történetéről szóló pannó-kiállítás „fogadhatnák". Ebből a teremből egy korabeli hálószobába vagy a kiskonyhába (a helyi hagyományban ezt „kuhili" néven emlegetik) léphetnénk át.
A hálószobában, amit a helyiek tisztaszobának hívnak és csak különleges alkalmakkor használtak, megcsodálhatnánk a XIX. század végén - XX. század elején használatban lévő lakberendezési tárgyakat (asztal, székek, festett ágyak, bölcső, heverő, komód stb.), a szintén ebből a korból való férfi és női (hétköznapi és ünnepi) viseletet vagy a lakberendezés korabeli kiegészítő tárgyait (falióra, szentképek, családi fényképek, terítők, stb.). Ebből a teremből közvetlen átjárás nyílna a „stuberkammer"-nek nevezett oldalszobába, ahová a hagyományos textilkészítés eszközeit állítanák ki (szövőszék, guzsaly, motolla, gereben stb.). A stuberkammerből a már említett konyhába léphetnénk be. A konyhában ki lehetne állítani a sváb falusi élet hétköznapjainak alapvető kellékeit (teknők, kosarak, cserépedények stb.).
A mai világban mindent reklámozni kell, tehát jó lenne a tájház számára weblapot létrehozni, a Facebookon népszerűsíteni (ha 2020-ban még lesz Facebook), újságban, TV-ben sokat beszélni róla. Addig, amíg mindezek megvalósulnak, készítettünk mi is egy plakátot.
Véleményünk szerint egy ilyen múzeum, különösen, ha időszakos rendezvényeket szervezne, nagy vonzerővel bírna nemcsak a Szatmár megyei, hanem a Németországba kitelepült és hazalátogató svábok számára is. Lehetne mellette egy kis sváb vendéglőt létrehozni, kizárólag helyi ételspecialitásokkal és természetesen finom erdődi borokkal. Azok a hagyományok, amelyeket időnként fel lehetne eleveníteni, a mindenkori sváb ünnepek:
1. Farsangi bál februárban Ezeknek régen szigorú táncrendje volt: mindig két keringővel kezdték, ezután jött két tangó, majd egy hosszú és gyors csárdás. Fél órás szünet után a táncrend újra indult. A báli rendhez az is hozzátartozott, hogy a táncos pároknak váltaniuk kellett, nem volt szabad kizárólag csak egy lánnyal/fiúval táncolni. Manapság az ilyesmi nem divat, különösen nem a fiatalok körében, de meg lehetne próbálni, van-e iránta érdeklődés.
2. Kirbáj, templombúcsú, amely Erdődön augusztus 15-ére esik, szintén alkalmat adna egy bál szervezésére. Igaz, nagyon sok helyen térségünkben a kirbáj olyan kezd lenni, mint valami kisebbfajta falunap illetve városnap...
3. Szüret, amely Erdődön mindig októberben van - ez is egy olyan alkalom, melynél vissza lehetne térni a hagyományokhoz: a cigányzenészek a szüretelők között, ill. mellettük haladnának muzsikálva. Mikor a leszedett szőlővel megtelik egy-egy hordó, a puttonosok jelt adnának, hogy a szüretelők kis időre megálljanak s táncoljanak a sorok között. Terítékre kerülhetne az ilyenkor hagyományos ebéd: bográcsgulyás, töltött káposzta, fasírt, diós- és mákos kifli, túrós bukta. Természetesen a bor sem hiányozna.
4. Funka (a Funken = szikra ném. szóból), amely a farsang utolsó hétvégéjén van hagyományosan, szintén sok látogatót idevonzana. Ez tulajdonképpen egyfajta télbúcsúztató, feladata a rossz szellemek elűzése, de a párkeresést is szolgálja. Egy hatalmas máglya meggyújtásából áll, miközben a tűz ég, a körülötte állók imádkoznak, de lenne „sájbadobálás" (Scheibe - ném. korong szóból) is, ami lényegében tüzes fakorongok hajigálása.
Természetesen vannak más sváb szokások is, betlehemezés, borszentelés, disznóvágás - disznótor, sőt elképzelhető, hogy hagyományos sváb lakodalom megrendezésére is lenne igény.
II. Minden interjúalanyunk, akit a vártörténeti tanácskozáson a vár jövőjéről faggattunk, egyetértett azzal, hogy a felújított vár otthont adhatna akár egy helytörténeti, akár egy Petőfi Múzeumnak.
Szőcs Péter múzeumigazgató szerint a Megyei Múzeum partner lenne abban, hogy legyen itt egy kiállítás, akár vár-, akár helytörténeti, amit úgy az erdődiek, úgy a turisták megnézhetnek, mert gazdagabbak lesznek általa. Lehetne a gyerekeknek más külföldi múzeumok által már rég megvalósított múzeumpedagógiai foglalkozásokat szervezni, akár a sváb tájházban, akár a vártörténeti múzeumban, ahol régi foglalkozásokkal, életmóddal, ételekkel ismerkednének.
Ami minket illet, a hagyományos kiállítási tárgyakon kívül jó ötletnek tartanánk valami különlegességet is, mondjuk egy panoptikumot, amely bemutatná a Petőfi és Szendrey korabeli divatot, az életmódot, olyan dolgokat, amelyek betekintetést nyújtanak a mindennapokba. De lehetne a kicsiknek a János Vitéz szereplőiből is kiállítást létrehozni... Bár a vár környéke a felújítási munkálatok, vagyis a lezárás előtt kedvelt kirándulóhely volt, jó lenne, ha maga a műemlék is valami plussz vonzerővel is rendelkezne, gyermekek számára.
Még azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy Koltóhoz hasonlóan Erdődön is lehetne Petőfi Napokat rendezni, ha már a szabadságharc költője „Erdődre nősült", ahogyan az egyik erdődi nyilatkozott. Erre Petőfi és Szendrey Júlia házasságkötése (szeptember 8) körül kerülhetne sor, akár egy teljes héten keresztül is tarthatna, de, mint a tájház esetében, itt is kihangsúlyoznánk a jó reklám szükségességét:
Fontosnak tartjuk, hogy olyan rendezvényről legyen szó, amely minden korosztálynak kellemes időtöltést biztosítson, kicsiktől nagyokig, fiataloktól idősökig. Következzen egy rövid programtervezet:
- koszorúzás a Petőfi-Szendrey szobornál
- kézműves tevékenységek kicsiknek és nagyoknak
- színielőadások
- minden évben Petőfi szavalóverseny a költő Szatmár megyében írt verseiből
- ökumenikus istentisztelet
- bál szervezése a nagykárolyi bál mintájára, melyen Petőfi összeismerkedett az ő Júliájával.
Tervben van a várudvaron egy kis nyári színház kialakítása, ahol koncerteket és más, a környezetbe illő kulturális előadásokat tarthatnak, nem csak a Petőfi Napok alkalmával. Egy következő lépésben meg lehet próbálni helyreállítani a vár alatti tavacskát is, ahol Petőfi annak idején olyan szívesen sétálgatott Júliával. A Petőfi Kör működése által a költő hazatalált Erdődre, de reméljük, hogy emléke nemcsak a településnek a múltját határozhatja meg, hanem a kulturális turizmus kialakításában a jövőben is vonzerőt jelenthet.
Egyes nyilatkozatokban sérelmezték azt, hogy az oltár, mely előtt a szerelmesek örök hűséget esküdtek egymásnak, Szatmáron, a püspöki palotában található.
Reális esély arra nézve nincs, hogy a felújítás befejezése után visszakerüljön az erdődi vár kápolnájába, de el lehetne készíteni a másolatát. Így a vár egyfajta zarándokhely lenne szerelmeseknek, akárcsak Capulet Júlia állítólagos háza Veronában. Ennél is fontosabb azonban, hogy ha a kápolnát felszentelnék, esküvőket lehetne tartani ott. Manapság az ifjú párok igyekeznek minél felejthetelenebbé tenni házasságkötésük napját, s ha van hely a környéken, ahol ezt meg lehetne valósítani, hát éppen ez az.
Az általunk készített montázson egy modern ruhát viselő pár látható, de szerintünk lenne igény arra is, hogy egyesek korhű öltözetben mondják ki a boldogító igent, mint Győrben, az ún. barokk esküvőn, amely minden évben megrendezésre kerül, sőt, akár a násznép egyes vállalkozó szellemű tagjai is beöltözhetnének. Ehhez szükséges lenne Erdődön egy esküvők szervezésével foglalkozó cég létrehozása, amely ruháktól, lovashintón keresztül, a bálterem megfelelő dekorációjáig mindenről gondoskodna.
Sokan gondolják azt is, hogy meg kellene a kastélynapot ismételni, de nyári időszakban, hogy ezúttal a rendezvények valóban a vár környékén zajlodjanak. Eltérnek az elképzelések arról, hogy középkori vagy újkori várnapot kellene szervezni, a szakemberek inkább az újkori jelleg hangsúlyozása mellett foglalnak állást, tekintve, hogy Károlyi Sándor a XVIII. század első felében teljesen átépíttette a várat. Bányai Zoltán, a Petőfi Kör alelnöke különös fontosságot tulajdonít a köralagútnak, mely az egész várudvar alatt van és egy lovas ember körbe tud menni és meg tud fordulni benne (innen ered a különböző összekötő alagutak története).
Érdemes lenne az itt található, föld alatti, nagyrészt elzárt pincéket egy külön projektben feltárni. Ha a turistákat körbevezetnék ezeken a misztikus helyeken és borkóstolót is kaphatnának, esetleg a várnapot borfesztivállal lehetne összekötni.
Rácz Ervin református lelkész elmondta, hogy 2011. szept. 21-én letették a Drágffy Gáspár egyháztörténeti központ alapkövét, az építkezés befejezésével református ifjúsági találkozókat lehetne szervezni s a rendezvények egy része a várudvaron zajlana, mivel a Drágffyk idején (akik szintén az erdődi uradalom tulajdonosai voltak, csak a középkorbam) itt volt a híres, 1545-ös protestáns zsinat. Szatmár és Erdőd birtokos családai különben élen jártak a reformáció terjesztésében a „Cuius regio, eius religio", azaz „Akié a föld, azé a vallás."
Ha mindezeknek a terveknek csak egy része is megvalósulna, Erdőd regionális turisztikai központ lehetne, amely nagyon jót tenne az itteni, egyre fogyatkozó létszámú fiatalságnak, ugyanis állást biztosítana számukra. Kevesebben kerekednének fel a jobb megélhetés reményében, ha itt helyben is el tudnának helyezkedni. Sok munkahely jönne létre a múzeumok (vártörténeti és tájházi), a hozzájuk kapcsolódó rendezvények szervezése által, a reklámszakmában stb.
Befejezésül még annyit, hogy hagyományaink csak addig élnek, míg vannak, akik életben tartsák őket. Ha mindezeknek a terveknek csak egy része is megvalósulna, Erdőd regionális turisztikai központ lehetne, amely nagyon jót tenne az itteni, egyre fogyatkozó létszámú magyar fiatalságnak, ugyanis állást biztosítana számukra. Kevesebben kerekednének fel a jobb megélhetés reményében, ha itt helyben is el tudnának helyezkedni. Sok munkahely jönne létre a múzeumok (vártörténeti és tájházi), a hozzájuk kapcsolódó rendezvények szervezése által, a reklámszakmában stb. Úgyis fogyatkozóban az erdélyi magyarok számára, lépni kell tehát, méghozzá sürgősen.
„Elfut a víz és csak a kő marad... de a kő marad..." - Wass Albert sorai véleményünk szerint akkor is jellemzőek, ha az erdődi vár történetesen téglából épült, mert csak ami érték, az a maradandó és azt nem szabad veszni hagynunk. Ha elvesznek értékeink, elveszünk, eltűnünk mi magunk is...
