A tavalyi vetélkedő házi kiértékelésénél célnak tűztük ki a Lázár családdal való szorosabb kapcsolat kialakítását. Ahogy megismertük az első feladatot, megkerestük Borbála nénit. Nagyon örült ő is a találkozásnak és, hogy folytatjuk a webkastélyos tevékenységünket. Képek segítségével velünk lehet jönni a kúria udvarára. Ez itt Csíkszereda.
Menjünk egy kicsit közelebb.
Ez már Taploca, látszik is középen egy zöldebb rész. Lássuk csak...
Már látszik az udvar, a kúria, a fák. Még egy kicsit közelebb...
Ott állunk a tornácon és beszélgettünk. Ide ültetni már nem kell. És a család úgyis ültetgetett az évek során. Egy kis veteményes is van az udvaron, ott a gyerekekkel közösen kertészkednek. És közben mesélnek a kicsiknek arról, hogy őseik mennyire megbecsülték a földet, megdolgozták minden négyzetméterét.
Boti az egyik kisfiú. Ő már negyedikes. Őt kértük fel írj
on néhány sort a kertről.
Ülök a nagy hársfa alatt. Kellemesen süt a nap, gyengén fúj a szél. A hársfa levelei csendesen susognak. Az orgona árnyékában egy kis fenyő díszeleg. Boldogan hallgatom a hársfa leveleinek neszét. Mintha mesélnének.
A kis fenyő elragadtatva hallgatja. Egy idő után izgatottan megkérdezi:
- Hársfa, téged mikor ültettek?
- Engem nagyon régen, amikor a te gazdád dédije még gyerek volt.
- És a te gazdádat hogy hívták?
- Az én gazdám neve Lázár Janka.
- Te tudod-e hogy ki volt ennek a háznak a tulajdonosa?
- Igen, a te gazdád ükapja.
- És őt, hogy hívták?
- Lázár Domokosnak.
- És te láttad, hogy mikor építették ezt a házat?
- Nem, ez a ház már itt volt mielőtt elültettek volna. De tudom a gazdámtól a történetét. A családi legenda szerint már a tatárjárás előtt épült, csak a tatárok lerombolták. Erre utalnak a pincék, amik sokkal régebbiek, mint a ház felső része. 1887-ben építették vissza a felső részét.
- És, te mit láttál amikor megnőttél akkorára, mint amekkora én vagyok?
A hársfa elgondolkozott. Akkor látta a teheneket a nagy istállóban. Látta, ahogy az emberek dolgoznak, aratnak, lovagolnak a fiatalok, a kis házikóban fejlesztik a villanyt, és ahogy a pincéből pumpálják a vizet. Ekkor megint megszólalt:
- Te kis fenyő, ki a te gazdád?
- Az én gazdám Bónis Botond a Lázár család utódja, a te gazdád dédunokája.
- Szereti-e a növényeket, állatokat? - kérdezte a hársfa.
- Igen, ő nagyon szereti az állatokat és környezetüket. A növényeket különösképpen szereti, engem is ő ültetett.
- Érdeklődik-e az ősei iránt?
- Igen, nagyon érdekli, azt is tudja, hogy a családfa tartalmazza az őseit az 1700-as évekig visszamenőleg.
- Szereti ezt a kertet?
- Nagyon szereti. Itt játszik az unokatestvéreivel, de a barátait is szívesen fogadja a szabadidejében.
A fák elhallgattak. Büszkén gondoltak gazdájukra. A hársfa az idős gazdájára, aki az örökséget az utódaira hagyja. A fenyő a fiatal gazdájára, aki megőrzi ezt az örökséget, és büszkén jár ősei nyomdokán.
A Kastélykert próba keretében meseíró versenyt hirdettünk településünk harmadik-nyolcadik osztályos gyermekeinek, amelyek sajnos a határidő lejárta után (okt. 31-ig) fognak hozzánk beérkezni. A verseny eredményeiről majd beszámolunk.