Hol volt , hol nem volt , volt egyszer egy templom. Régebb a templomokat úgy rendelték a helyükre, hogy lehetőleg több települést kiszolgáljanak.Tágas helyre tervezték , ha lehet egy domb tetejére, ahonnan büszkén hirdették Kihez tartoznak, kiknek épültek. Mondogatták is az emberek nemcsak a környéken , de messze vidéken legrégebbi épületeink egyike. És Ő, büszke is volt erre! A közel 8oo esztendő alatt kétszer is bővitették, úgy, hogy hosszában megtoldották. Elismerte akkor erre szükség volt .De számon tartotta azt is , hogy majd minden évszázadban valamit épitettek, javitottak rajta. Sokszor szorongva figyelte mindazt ami vele történik. Azt is, amikor ki tudja milyen megfontolásból befalazták legrégebbi részeit./ román kori ablakok 1200-as évek eleje/. Azt is, amikor hozzátoldották a déli oldalon levő portikust. Látta Ő , hogy ez nem igazán illik a képbe mert olyan keleties-kúriás hatású, de olyan egyedire sikeredett, hogy nemcsak elfogadta, hanem egyenesen büszke is kezdett lenni a portikusra. Azt is érdeklődéssel figyelte, amikor várfalat épitettek köréje, elől egy zömök templomtoronnyal. Azért is nagyon izgult, amikor egy-egy földrengés okozta kárt , 1802,1816 évtizedekig javitottak, sokszor tönkretéve azt is, ami már megvolt./Festett kazettás mennyezet/Azt is nagyon szerette ,amikor telefestették falait, és bizony visszafojtott lélegzettel figyelte , ahogy az emberek áhitattal nézik a falakon végigkúszó árnyjátékot. Öreg épület , de minden évre , ünnepre pontosan emlékszik. Mint a fákban az évgyürük beléje is bele ivódtak az évszámok. 1658 ."A templom frontispicumán a déli ajtó felett é vagyon kimetszve Ad Dei optimi Maximi Gloriam adification 1658 Tartarorum rabie combustum reparatus Anno Domini 1672 curo generali Dni Irone , et Stephani Szondo, et Eccla Gidófalviensis eexpensis Pastore ecclesie Jacobo Vasarhelyi Sementario Stephano Zilai" .1789 „Dicséretes dolog a Gidófalvi reformata Szent Ecclesiaban, hogy amint arról fellyebb is emlékezet vagyon templomának fedelét új szarvazat, és sendeljét alá vette.".. , 1802 „A templom az 1802-ben történt iszonyu földindulással nagyon megromolván,azon 1816-ban bizonyos és költséges újjitások tétettek."..1812 „A gidófalvi ref.Eklézia régi és sendéllyel fedett tornya 1812-ben magassabbra emeltetvén, és a sindely helyett bétserepeztetvén , annak belső frontispicumán ez a következendő chronosticon mettzettetett Két öleket nőttek falai , s váltotta tseréppel sindeljét, fegyver Mars noha fent ez alatt Orb.J.Mb.ságában" . Azt is tudomásul vette, hogy a falait sokszor ki kellett fehériteni, hogy aztán több mint egy évszázadig 1936-ig,állott úgy a belső berendezése. Alsó padozata elkorhadt, a padok a fal közelében átáztak ,szétmállottak. A falak megbarnultak, régi repedések tüntek elő, zöld moha ütötte fel a fejét a padokon, falakon.A felső padozat deszkái szétnyiltak úgy, hogy a huncut napsugár az orromfalon levő ajtónyiláson , a templompadlón, és a mennyezet deszkázatán át a szemben ülő szemébe kandikált. Aztán egyszerre tudós férfiak jöttek , ástak ,mértek, bontottak, épitettek/1936/, és előkerültek a tatárjárás kori befalazott ablakok. Kibontották őket, de fölszedték a padlót is , hogy a félkörives román kori szentély alapjait kiáshassák. Büszkén , de mégis alázattal viselte korát, hiszen tudta Kinek, kiknek épült! Nemsokára végégnézte azt is amint az utólsó német katona , még ráérősen borotválkozott, az utcai kútnál, de közben már az első orosz katona a falu határában volt. Összehúzta volna magát , ha teheti amikor az egyik orosz örömében, dühében, unalmában, ki tudja - de szétlőtte a torony tetején levő gömböt, hogy 1992-ben a bádogjavitáskor ,az 1929-ben beletett emlékiratból.
a befolyt viz miatt csak ezt tudták kiolvasni ...fi reform.... De a gömb azért nem esett le róla , bár abban az új világban be kellett , szolgáltatani mindent, földet, iratokat
Őt nem bántották. De nem igy a „lakóit". Azon az őszi ködös hajnalon 1950 szept. 22 -én , ez az egyszer inkább távol szerette volna tartani magától az embereket...Ne gyertek közel , lőni fognak. De az emberek csak jöttek ,egyre közelebb , mignem a kapualjból az a csiki magyar milicista, előbb a levegőbe , aztán közéjük kezdett lőni. Jancsó Vilmos, Zsigmond András két 22 éves fiatalember a helyszinen halt meg.
Egész éjjel ropogtak a fegyverek , mert a nép akkor egy emberként állott ki falustársaikért, akiket el akartak hurcolni, mert nem akartak beállni a kollektivbe. Azok akik itthon maradatak sirni sem mertek, Ő a torony magasából nézte amint a teherautót eltakarja az út pora Szentgyörgy felé. De ellátott egész Brassóig , és azt is megtudta , hogy azt a hat családot Dobrudgeába, Casimceába vitték. Hat év múlva elsőnek köszönthette őket. De Őt nem bántották! Igaz , hogy cifra időket kellett átélni. Ki tudja miért az 1936-ban dolgozó egyik tudós férfit Debreczeni Lászlót , ahogy akkor mondták -indexre tették. Minden munkájával együtt. Kérték mindazt amit változtatott akkor a templomon bontsák le, állitsák vissza az eredeti állapotot.
Nem tett senki semmit, minden úgy maradt ahogy volt! Egy percig sem bánta, hogy nem bántották. Igaz soha egy lejt sem adtak a javitásra! Pedig ,1977 március 4-én úgy megrázta a földrengés, hogy a barokk orromfal majdnem ledőlt ,s a 12 szögü kerekded várfal , egész éjjel hullámzott
De az jól meg volt csinálva ,csak a cserepek hullottak le róla. Akkori pénzben 87ooo lejre rugtak a költségek, pedig első felméréskor csak 16ooo lej volt ./csak összehasonlitásképp, egy új Dacia ára is e körül volt./ 5 évig gyüjtöttek, kéregettek, javitottak amig elkészültek ezzel is. Újra büszkén nézett a falu felé. Bár már ekkoriban, a falu házai is levetették a zsindelyt magukról , cserépbe öltöztek , és egyre inkább méregették egymást. Irigykedtek is. A mi templomunk továbbra is azzal a furcsa érzéssel élt együtt, hogy az emberek mindenütt büszkék arra , hogy van , de mégis egyre inkább elkerülik. Nem attól fél, hogy eladják, lebontják, inkább attól, hogy mi lesz ha meghalnak az öregek. Szorongva nézi vasárnaponként vajon melyikük, miért hiányzik . Bár úgy látja épül ,szépül a környezete : parkoló készül, a gyülekezeti ház fehérlik nem messze, bár sportpályát készitenek a gyerekeknek, mégis valami fura érzés , mert amikor nézik az emberek semmi különöst nem találnak benne. És azt gondolják semmi különös nincs is benne. Pedig van.