A csíktaplocai Lázár-kúria WEBkastély-os csapata a versenyszám közlése után nem sokkal megállapíthatta, hogy szinte semmilyen belső hasonlóság sem figyelhető meg a valamikori és a mai kúria közt. Sajnálatos volt a felismerés, de mindenképpen realista, ugyanis van egy emberi szófordulat, miszerint "az idő mindent megold", ez a kúria esetében fokozottan igaz. Ennél a kijelentésünknél azt kell magyarázatul kiemelnünk, hogy a szokások, élet folyamatok, amelyek valamikor egy család, tágabb értelemben egy társadalmi réteg életét határozta meg, azok egy csapásra lettek állami szinten szervezetten felszámolva. Az idő általi megoldások mindenre kiterjednek, jóra-rosszra egyaránt és teljességgel visszavonhatatlanok.
A csíktaplocai (régi nevén: Csík-Taplócza) Lázár-kúria mélyrepülése 1949 márciusában kezdődött, amikor a családnak haladéktalanul el kellett hagynia a házat. A kúria hasonlóságai a régi, mai időkben csupán külsőlegesek. A benne rejlő életvitel teljesen megsemmisült, mert a lakók az államosítási kilakoltatáskor csak minimális csomaggal léphették át a ház küszöbét 50-60 évre, a harmadik évezred küszöbén beköszöntő visszaszolgáltatásig.
A külső hasonlóságok is nagyon viszonylagosak, mert az állami kézben lévő kúriák, kastélyok rövid idő alatt teljesen tönkrementek. Az állami intézmények, amelyek bennük működtek nem bántak kesztyűs kézzel a műemlékekkel, vagy a műemléknek is beváló építészeti objektumokkal, műremekekkel. A kúriában elhelyezett óvoda nem tett túl nagy kárt az épületben, de a későbbiekben beköltöztetett traktorállomás otrombán átváltoztatta a birtok arculatát.
Felsorolunk egy pár nyomot, amelyek a "bomlasztás" időszakának eredményei:
- felszedett padló
- lebontott -, vagy utólag rakott falak (amelyek praktikussá tették, vagy tehették az épületet új szerepének betöltésére)
- tönkretett homlokzati díszek
- tetőszerkezeti problémák
- kivágott fák, bokrok, elhanyagolt növényzet („Az egykori gyümölcsöskertből egyetlen fa sem maradt meg. A park bokrait, egyetlen kivétellel mind kivágták, így a sétányok megszűntek"- mesélte Borbála néni. A fáknak is csupán körülbelül harminc százaléka élte túl a „nagyléptékű fejlődést".)
Hangoztatni való tény az, hogy a Lázár-kúria nem egy fényűzésre épült ház volt, hanem egy körültekintően ízlésesen kivitelezett építmény, amely lakóház szerepet töltött be.
Az életvitelbeli hasonlóság, azért szakadt meg a múlt és a jelen közt, mert a kilakoltatáskor itthonhagyott használati cikkek mind elvesztek (szőnyegek, bútrok, ruházat, kelmék, szőttesek, edények).
Összegezvén a tényeket levonhatjuk a következtetést, hogy ha nem lett volna kilakoltatás, akkor sem tudott volna a régi emberibb életvitel megmaradni változatlanul, mert a kommunizmus rendszere nem arról volt híres, hogy helyet és teret adjon a tradíciónak. Csak a saját kreált hagyományait hagyta élni. A taplocai kúriában több generáció él együtt jelenleg és lehetőségeikhez mérten próbálják élni napjaink polgári életét.