Képregényünk témájaként egy olyan korszakot választottunk, mellyel a vetélkedő folyamán már foglalkoztunk. Kutatásunk során értékes adatokat tudtunk összegyűjetni könyvekből, emlékekből. Többek között a vargyasi Daniel család leszármazottjától, báró Daniel Polyxénától is segítséget kaptunk, az ő személyes élményeit is feldolgoztuk.
Második képregényünkben a kastély és lakói életében a 20. század közepén bekövetkezett sorsfordító eseményt mutatunk be, amikor a rendszer célja a feudalista világ maradványainak felszámolása volt.
A vargyasi Daniel-kastély az 1940-es évek végéig báró Daniel Ferenc és családja tulajdonába tartozott. Birtokain számos család dolgozott, akiket a báró megbecsült, és ők is viszont tisztelték őt.
Borbáth Gizella, a szakácsnő búcsúzik az 5 éves Polyxénától.
A Securitate emberei egy éjszaka vitték el a bárót és családját. Minimális csomagot vihettek magukkal.
Bíró elvtárs vezetésével a báró könyvtárát a kastély udvarára hordták, máglyát raktak belőle, és a szemtanúk szerint, három napig égették, így semmisítve meg felbecsülhetetlen értékű kódexeket, dokumentumokat.
A meghurcoltatás után a család Marosvásárhelyre került, szerény körülmények között élték mindennapjaikat. A báró éjjeliőrként dolgozott.
A vargyasi emberek tudomást szerezve a bárói család nehéz sorsáról, amivel tudták, gyakran kisegítették őket, így hálálva meg az egykori földesúr jóindulatát, emberségét.
