IDŐTLEN IDŐK SZÓLAMAI
2012. október 25.
Versenyző: Mikó Udvaroncok (Zsögödi Mikó-kúria, Csíkszereda, Hargita megye)
Próba: Akkor és most
IDŐTLEN IDŐK SZÓLAMAI
1897 október 23, Mikó kúria:
Ködös őszi reggel virradt Csíkországra... A zsögödi Mikó udvarház lakói készültek az esti eseményre: a méltóságos Mikó Bálint úr zeneestélyt szervezett. Mivelhogy a főispáni teendők elragadták a ház urát, a munka neheze Ilka nénire, a méltóságos úr hugára maradt.
Mikó Bálint szokásához híven gyalog indult a vármegyeházára, fejében Csík vármegye gondjaival:
„Meg kéne toldani még egy osztállyal a népiskolát. Erre se pénz, se posztó..nem baj, majd a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumhoz folyamodunk. S ott van a Csíksomlyói gimnázium ügye, a párhuzamos osztály fenntartása, amire az erdélyi római katolikus státus igazgatótanácsa a vármegyétől 766 Ft.t kért..ezt is honnan teremtsük elő.
El kell intézzük a Székely Oklevéltár kiadását is.
S itt van ez a művészember..Nagy Imre..tehetsége meglenne..de mégse tud elindulni a pályán, valamit ki kéne találni..hogy lehetne segíteni neki."
Gondterhelten húzta össze szemöldökét, s egy nagyot sóhajtott...Sütött a nap de a csíki ködös levegő már éreztette magát. Mindeközben a kúriában folyt a sürgés-forgás, sütés főzés, Ilka néni vezénylete alatt szorgoskodtak a cselédek.
Aztán beköszöntött az est...érkeztek az előkelő vendégek szerte Csíkországból. Megérkezett báró Rudnyánszky Sándor is, a házúr unokaöccse. Kimentek egyet, mutassa meg neki a birtokot. Sétálgatás közben egyszercsak gyanús hang ütötte meg a fülüket. A holdvilágban világosan látszott, hogy a cselédség a tűzifából rakodik a saját szekereikre, vagyis javában lopja a tűzifát. Rudnyányszky nagy felpörcölködve:
- Azt a mindeneteket hitvány mihaszna semmirekellők!.. Adok én nektek!..Jó dolgukban azt se tudják micsináljanak! Törvényre velük!
- Hagyd Sándor, hagyd. Légy csendben. - Csitította nagybátyja. A hírtelen haragú Rudnyánszky nem tudta mire vélni ezt a hidegvérűséget. A méltóságos úr a fa árnyékából nyugodtan végignézte a műveletet, majd amikor elindultak a szekerek, csak ennyit mondott:
- No, elég szerények voltak.
Az unokaöccse csak nézte nagy felháborodva, így még hozzáfűzte:
- Ha észreveszem a dolgot, a fát lerakják ugyan, de szerzek magamnak egy sereg ellenséget. Lopni azután is fognak, talán még többet...Ez benne van a rezsiben.*
Időközben a cselédek felszolgálták a vacsorát, így a méltóságos úrak is betértek a házba. Odabent már folyt az eszem-iszom dinom-dánom és tetőpontjára hágott a hangulat. Mikó Bálint elővette a csellóját, dr. Kolonics Dénesné, a somlyói iskolaorvos felesége pedig odaült a zongorához és felcsendült Bach é-moll szonáta I. Tétele. A muzsikaszó hangja betöltötte a kúria nagytermét.
115 évvel később...2012 október 23, Mikó kúria:
Huncut gyertyafények pislákolnak a kúria ablakából és muzsikaszó hangja szűrődik ki. S egyszercsak felcsendül a néma falak között Bach é-moll szonátájának I tétele, dallamos fuvolaszó járja be a termet. Élettel telik meg a Nagy-terem, poharak koccannak, kések csörrennek, vidáman csevegnek az emberek, gyönyörködnek a lágyan szóló muzsika varázslatosságában. Kapkodnak a cselédlányok, nehogy lemaradjon valami az utolsó pillanatban az ünnepi asztalról.
Ebben a pillanatban egy különös árny suhan el az ablak előtt.
A kecskeszakállat viselő rókaarcú öregúr elégedetten mosolyog és a szúrós fekete szemei sarkában egy tétova könnycsepp csillan..(talán maga Mikó Bálint szelleme az...)
Új élet sarjadt a porral borított hajópadló fölött, vidám kacagások, egymás ruháját mustráló asszonyi tekintetek, borús gondolataiktól megszabadúlt férfiarcok tekintenek egymásra az uradalmi szőlőnedvet kóstolgatva.
Szakácsok, cselédek s úgy általában az udvar egész népe haptákban állt egész nap, terítettek, takarítottak, csinosították az előkelőségnek a helyet, hiszen a Mikó Udvaroncoknak és meghívottaiknak tartottak klasszikus zenékből válogatva előadást a Nagy István Művészeti Liceum diákjai.
Előkerültek a féltve őrzött relikviák (csészék, poharak, tálcák, fényképek, gyertyatartók), nagyanyáink staférungjának értékesebb megmaradt darabjai, ősapáink fényképei. Így elevenedett meg emlékük napjainkban, így rendeztük be a hangverseny fogadására a kúria nagy termét.
A klasszikus hangversenyt népdalok és modernebb számok követik, melyek ideális talpalávalóként szolgálnak a viszkető lábú meghívottaknak, akik nem restelkednek felemelkedni a helyi bútorgyár által készített székekről és döngölni a port, amíg jólesik.
A Hold fáradtan lenyugvásra készült, a jólesően fáradt népség is nyugovóra tér, a kúria falai pedig méltóságteljesen őrzik a fényes múlt és egy reményteli jövő titkait...
A zenés est beszámolója letölthető itt.
Köszönet a segítségért:
Udvari fotós: Márton Ildikó
Udvari zenészek: Váta Izabella (fuvola), Küsmődi Roland (zongora + ének), Dobos Krisztina (tanárnő, ének)
* Dr. Nagy András - Városkép és ami hozzá tartozik (Pallas-Akadémia, 1997) nyomán
RSS Kövesd Mikó Udvaroncok bejegyzéseit
Hagyományos komment
komment